Boglárlelle [antikvár]

Akár az embereknek, a településeknek is megvan a maguk sorsa. Történelmük íve izgalmakban, emelkedésekben és mélyrehullásokban alig marad el a legváltozatosabb emberi életpályától. Így van ez azoknak a dél-balatoni településeknek az esetében is, amelyeknek sorsát e könyv lapjain kísérheti végig az olvasó. A "történelem adta" élet - és sorsközösség példáit láthatják azok, akik elolvassák az itt sorjázó tanulmányokat a boglárlellei táj múltjáról. Nincs az az elfogult lokálpatrióta, aki az utolsó oldalig végigkövetve e művet, azt állítaná, hogy ez a vidék valaha jelentős, sorsfordító erővel bírt volna Magyarország történelmében. Nem voltak pákozdi dombjai, majtényi síkjai, sem reneszánsz palotái vagy ellenséget állító szilárd bástyái. Szegény, a természet és a történelem szeszélyes játékainak kiszolgáltatott emberek éltek itt a kezdet kezdetétől. Házaik alacsonyak és nyomorúságosak voltak, talán azért, hogy tűz vagy idegen katonák pusztítása után könnyebb szívvel tudják felépíteni az új hajlékot. Itt van a lényeg, az utódoknak szóló tartalom. Abban, hogy minden pusztítás után szívós élniakarással épültek fel újra és újra a parasztporták, hogy Boglár, Lelle, Kislak és a környező települések ennek az újjáépítő, ősi életösztönnek köszönhették fennmaradásukat...