Boksay György idegenforgalmi és irodalmi munkássága [antikvár]

_Boksay György idegenforgalmi és irodalmi munkássága_ A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA Vamiak felkérések, melyeket a szerkesztő elfogad', mások, melyeket visszautasít, s igen kevés, melyekre évek óta vár. Ez utóbbi kategóriába tartozik a Boksay Györgyről készült összeállítás. Könyvnek csak szükségből nevezem, mert az teljes egészében saját szellemi produktum, de jobb s pontosabban utaló kifejezést (gyűjtemény, kötet, összeállítás) nem találtam. Ezért is kérek bocsánatot, ha a szinonimákat önkényesen változtatgatom. Visszatérve a vezérgondolatra: miért is vártam nagyon, hogy papírra rendeződjenek a gondolatok, dokumentumok, levelek, újságcikkek Boksay Györgyről? Mert tanárom volt a Lóczy Lajos gimnáziumban, bizonyos értelemben pedig kollégám a sajtómunkában. Ám ez nem lenne elegendő indok, ha hozzá nem fűznék jelzőket, efféléket: példaadó tanárom volt, lebilincselő írásait olvashattam stb. Mindehhez még az is hozzáadatik, hogy nemcsak tiszteltem, de szerettem is (mint oly sokan mások). Jó volt társaságában lenni, olykor irigyelni is már-már polihisztori tudását, jól észbe vésni, hogy a szerénység, eme feledésbe vonuló emberi tulajdonság képes mások fölébe emelni a hittel, szeretettel alkotó embert. „Kell több, nem mond ez eleget?" - citálhatnám ide Puskint. A gimnáziumi évek után kölcsönösen kísértük figyelemmel egymás útját, s bizony (restelkedem is miatta), voltak idők, amikor térben és együttgondolkodásban messzire sodort minket az élet. Nagyon büszke voltam, mikor Keszthelyen, Mohácson, Budapesten hozott össze a sors olyanokkal, akik ismerték Boksay György munkásságát, s arról elismerő tisztelettel emlékeztek meg beszélgetéseink során. Most pedig elérkezett az pillanat, amikor mind a könyvet kiadó alapítvány, mind az özvegy, Éva asszony megfelelőnek látta az időt egyfajta rendezésnek, amit jómagam inkább kötelező végtisztességnek neveznék, még akkor is, ha erre nem én lennék a legméltóbb, legfeljebb a legszerencsésebb A könyv felépítésénél igyekeztem az Éva asszony által megadott kronológiát követni, nem megfeledkezve arról, hogy felvillantsam a családi, baráti, ismerősi, illetve szakmai vonatkozásokat. Voltak olyan pályaszakaszai Boksay György életének, amelyekről nem, vagy csak alig sikerült beszereznünk dokumentációt, s voltak olyan pályatársai, akik készséggel számoltak be egy-egy epizódról, s megint mások, akik ettől elzárkóztak. Előbbieknek köszönet érte. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a korabeli újságcikkek egy része a régebbi Helyesírási szabályzat figyelembevételével készült. Ezeken éppúgy nem változtattam (sem helyesírási, sem stiláris szempontból), mint a könyvben található leveleken. Megőriztem tehát az eredeti írásmódot. Ennek megértését kérem a Tisztelt Olvasótól.