Bolyai hírek 1994 III./3 [antikvár]

Részlet:"100 ÉVE HALT MEG KOSSUTH LAJOSLégvári Gyula alezredes Kossuth levelek Torinóból"Bár korom nem enged kilátást arra, Iwgy még sok éveken át viselhessem az élet terhét, reménylem még is, hogy viszontláthatom szeretett hazámat, melyből oly régóta száműzve vagyok. De ha e reményem teljesül, annyi bizonyos, hog\> Magyarország nem leszen akkor. Sziámi ikerségben az Osztrák Birodalommal, hanem vagy független lesz, vagy talpon lesz hogy azzá legyen, mikor én szentföldére lépek. Vagy így - vagy soha. "-Kossuth Lajos IS70. Szeptember 7. TurinAz 1848-1849-es forradalom és szabadságharcnak Buda visszavétele volt az utolsó nagy sikere. Az orosz invázió elöl a kormány előbb Szegedre, majd Aradra menekült. Görgey sem volt képes áttörni az osztrák fősereget Komáromnál, a déli hadsereg pedig Dembinszki és Bem vezetése alatt döntő csatákat vesztett Szöregnél és Temesvárnál. 1849.08.11-én Kossuth Görgeyre ruházta át a legfőbb polgári és katonai hatalmat, aki - mint az egyetlen le nem győzött magyar sereg parancsnoka - Világosnál 08.13-án megadta magát az oroszoknak. Kossuth Lúgoson és Orsován át Törökországba emigrált.A magyar emigráció - Kossuth vezetése alatt - előbb Viddinben, majd Sumlába tartózkodott. 1851. szeptember elején - az amerikai kormány hajóján -Kossuth Angliába érkezett. Annak ellenére, hogy a királyi kormány az ünneplésében nem vett részt, útja valóságos diadalmenet volt, ahol megjelent, ott az egész angol nemzet vendégeként bántak vele.1852-ben az Unió kormánya a washingtoni Kapitóliumban kiemelt tisztességgel köszöntötte.1852-1859. között Kossuth Londonban élt, ahol körülötte egy emigrációs kolónia jött létre. Kossuthék fő törekvése ekkor az volt, hogy "európai kérdéssé" tegyék a magyarság ügyét. Ez a törekvés történelmi okok miatt nem realizálódhatott, és az 1860-as évek elejére a magyar kérdés súlypontja Magyarországra került át. A nemzet többsége már nem Kossuthtól, hanem Deák Ferenctől várta reményei megvalósítását.1859-től az 1860-as évek végéig Kossuth több helyen élt Európában. Ezen időszakban több családi csapás is érte (1862-ben leánya, 1865-ben felesége meghalt), ez, illetve az emigrációs politikai csalódásai meghasonlottá tették. Ennek ellenére elveihez mindvégig hű maradt. Erről tanúskodik többek között az 1867.május 22-én Párizsban megírt hírhedt és megrázó Cassandra-levél (Deák Ferencet jogfeladással vádolta - ezzel nem Deák nemzet érdekeit érvényesítő politikáját kívántam megítélni, hanem mint tényt közlök.), illetve a Torinóban -1870-ben, a képviselőház elnökéhez (Somssich Pálhoz) írt (tulajdonomban lévő) levelek.A levelek tartalmát és formáját nem elemzem, hiszen önmagukért beszélnek, örökérvényű példát adnak ma is számunkra hazaszeretetből,"