Bonyhádi arcképek [antikvár]

„ Csak olyan nemzet lehet sikeres, amely tanul a múltjából, és tradícióit tudatosan ápolja. " KÖSZÖNTŐ A 18. században Bonyhád újra benépesedett. A messziről ideérkezők szorgalma a falut mezővárossá és a Völgység központjává fejlesztette. A második világháború vérvesztesége, a zsidóság elhurcolása és elpusztítása, valamint a német anyanyelvűek menekülése-elűzése-áttelepítése következtében a nagyközség elvesztette a lakossága felét. 1945 után ismét befogadó településsé vált: a bukovinai és erdélyi székelyek, a felvidéki magyarok, az ország más vidékeiről érkező telepesek, majd az 1960-as évektől a Völgység falvaiból beszivárgó maradék németajkúak és a cigányok itt otthonra találtak. A tizenötezerre duzzadó település 1977-ben városi rangot kapott. Az új összetételű népesség alig ismeri új lakóhelye, immár szülőföldje múltját, az elődöktől örökölt értékeket. A bonyhádi arcképek bemutatásával a helytörténeti ismereteket és ezáltal a lokálpatriotizmust kívánjuk erősíteni. A kötetben szerepelnek Bonyhád nevezetes szülöttei, a helyi gimnázium híressé vált diákjai, életük és hivatásuk jelentős szakaszát e város fejlődésének szentelő személyek: politikusok és jogászok, tudós lelkészek, tanítók és tanárok, a művészetek különböző ágazataiban jeleskedők, az egészségügy fejlesztésében tevékenykedők. A gazdasági felemelkedést és a polgári fejlődést szorgalmazók névsorában helyet kaptak közgazdászok, bankárok, gyáralapítók, mérnökök, mesteremberek, munkások, parasztok, kereskedők, akik a szakmájuk gyakorlása mellett még a közösségért is tevékenykedtek. Az életrajzi lexikon 160 arcképet mutat be. A személyekről közölt sorok terjedelmét általában az adatok mennyisége szabta meg. Mindössze tíz élő személyt mutatunk be, csak olyanokat, akik a kézirat lezárásáig betöltötték a nyolcvanadik életévüket. Jogosan kifogásolható sok érdemes „honatya" hiánya. E mulasztásokat egy majdan megjelenő második kötet írója-szerkesztője pótolja. Köszönet illeti mindazokat, akik szellemi és anyagi támogatásukkal elősegítették e kiadvány közreadását. Bonyhád, 2000. június hó Antal Mária a Városi Könyvtár igazgatója 4 I. POLITIKUSOK ÉS JOGÁSZOK A középkorban Bonyhád falu (possessio) még jelentéktelen település a 15. században mezővárosi rangra emelt Szerdahely és Széplak árnyékában. A százötven éves török megszállás idején a vidék falvainak jelentős része -így Bonyhád is - szinte teljesen elnéptelenedett. A Rákóczi szabadságharc (1703-11) után az 1715. évi összeírás Bonyhádon mindössze 16 (7 magyar és 9 rác) jobbágycsaládot említ. Biztató távlatot nyitott a Tolna megyei közigazgatás bővítése során a Völgységi járás megszervezése 1725-ben. Az új földesurak, báró Schilson János Mihály és Kun Ferenc a birtokaikat németországi tartományokból érkező telepesekkel népesítették be. 1730-ban Bonyhádon a családok száma 47, ezek jórészt Fulda környékéről érkező katolikusok. Schilson báró örökösei 1743-ban a birtokot eladták Perczel Józsefnek és apósának, Gaál Sándornak, a Kun örökség folytatója pedig a Kliegl család. A 18. század közepétől a Perczelek emelkedtek vezető földesúri családdá. Ők újabb telepesrajokat fogadtak be Bonyhádra: németországi evangélikusokat és'morva-galiciai iparos-kereskedő zsidókat. Az 1767. évi úrbéri összeírás (Urbárium) idején a bonyhádi jobbágycsaládok száma már száz, a lélekszám pedig nyolcszáz fölé emelkedett. A társadalmi rétegződés ekkor a következő: telkesjobbágy (Bauer), résztelkes (Colonist), szegényparaszt zsellér (Kleinhäusler), a szolgáltatásokat és a robotot évenként pénzben megváltó bérlő (Taxalist), befogadott albérlő (Beisitzer), napszámos (Taglöhner), iparos (Professonist). 1782-ben II. József Bonyhádot „mezőváros" (oppidum) rangra emelte. A vásártartási joggal és bizonyos autonómiával járó kiváltság jótékonyan hatott a gazdasági-társadalmi fejlődésre és a népesség gyarapodására (1786: 3000 fő, 1820: 4700 fő, 1845: 5300 fő). A döntően német nyelvű lakosság vallási megoszlása a reformkorban a következő: 40 % katolikus, 30 % protestáns (főleg evangélikus) és 30 % izraelita. Egyed Antal szerint a németek , józan értelműek, a félszegség ritka nálok, nyakasak, zsembelődők, iparkodóPerczel Mór feljegyzéseiben „a zsidóság birtokolta a nyers termékekkeli kereskedést A zsidó a társasélet nélkülözhetetlen faktora, és így a nemzetnek hasznos tagja volt". A kiegyezés korában Bonyhád elvesztette mezővárosi státusát, és „község" (1872), majd „nagyközség" (1903) kategóriába sorolták. A lélekszám hatezer körül mozgott; stagnálás jelei a polgári fejlődés megtorpanását 5