Boromisza Tibor és a Hortobágy [antikvár]

A nagy emberek nem megelőzik, hanem kifejezik korukat. A kor gondolatvilágában, akaratában, érzéseiben nőnek fel s ezt formálják meg nagy erővel. Így élt a XX. század első felének magyar művészeiben a sajátos magyar művészet akarása. Olyan művészetről álmodtak, amelyik nemcsak mindenkinek szól, hanem első pillantásra magán viseli magyarságunk bélyegét. Ebben a légkörben született meg a magyar parasztdal csodáinak felfedezése és a belőle fakadó zeneművészet megteremtése. Ebben a légkörben kezdődött meg a sajátosan magyar építőművészet megalkotása, ebben lobbant fel ismét Petőfi és Arany után a magyar költészet és irodalom, amelyik Ady Endrében és Móricz Zsigmondban találta meg önmagát s ebben a légkörben fakadt fel festőinkben, szobrászainkban a vágy: megteremteni a művészetben is a sajátosan magyart.