Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház [antikvár]

A Megyei Kórház története A Megyei Kórház történetének taglalását nem a születésénél kell kezdenünk, hanem vissza kell nyúlnunk legalább a II. világháború befejezéséig. Ebben az időszakban Miskolcon három bázisa volt a fekvőbeteg-ellátásnak: az Erzsébet Kórház, a Vasgyári Kórház, valamint a Honvéd Kórház. 1950-ben - az egységes társadalombiztosítási rendszer bevezetése után - vetődött fel egy új kórház építésének szükségessége, mivel a megye és a város lakosságának ugrásszerűen megnövekedett igényeit az imént említett kórházak nem tudták kielégíteni. 1956-ban ki is jelölték a tervbe vett kórház helyét Új-Diósgyőrben, a Kilián-lakótelepen. 1957-ben megváltoztatták a helyre vonatkozó terveket. Az Egészségügyi Minisztérium átvette a Szentpéteri kapuban eredetileg tiszti iskolának épülő honvédségi épületeket, s - előzetes gazdaságossági számítások után - úgy döntöttek, hogy ezen épületek felhasználásával alakítják ki az új megyei kórházat. Ekkor az 52 kataszteri hold területen fekvő épületkomplexum létesítményei már nagyrészt tető alatt voltak, rendeltetésszerű belső építészeti kialakítása még váratott magára. Éppen ezért könnyen át lehetett alakítani ezeket az épületeket a létesítendő egészségügyi intézmény céljára. A kórház beruházási programja 1957-ben el is készült. A tervezéskor 300 millió forintot szántak a kivitelezésre. Már akkor látszott, hogy a modern kórháztelepítési és -építkezési elveket nem lehet teljes mértékben megvalósítani, ugyanis alkalmazkodni kellett a már meglévő épületekhez. ¦ 1958. december 15.: új kórház születik Ilyen előzményekkel kezdte meg működését az intézmény 1958. december 15-én. A gyógyító munka a mai belgyógyászati pavilonban kezdődött 139 egészségügyi dolgozóval, köztük 24 orvossal. A kórház első megbízott igazgatója dr. Kende István volt, az ápolás irányítására Ferenczi Ilona kapott megbízást. Kórházunk az első években mintegy 13-14 ezer beteget látott el évente. Szerény feltételek mellett öt alapító osztály fogadta a megye első betegeit. A Belgyógyászatot dn Prónay Gáfiorfőorvos vezette, a fönővér pedig a szakmai munkáját kiválóan végző Magyar/ Jánosné lett. A vegyes profilú Sebészeti Osztály dr Székely Ödön főorvos, a Szülészet-Nőgyógyászat dr Ebergényi Sándor főorvos, a gyermekgyógyászati ellátás pedig dn Medgyessy Ödön főorvos irányításával indult. A Fül-Orr-Gége Osztályon dr Dévató József főorvos és l/emerGyu/áné fönővér szervezésében kezdődött meg a betegek ellátása. A gyógyító osztályokhoz röntgen és laboratórium csatlakozott, dr Tranger József főorvos, illetve dr Vigh Erzsébet fmmsm vezetésével, a vezetőasszisztens Simkó Imre mit. A betegellátás hátterében dolgozó műszaki ellátás irányítója az alapításkor Lukács Imre főmérnök volt, majd az azt követő fokozatos fejlesztések - egészen 1995-ig - Rácz György főmérnök nevéhez fűződnek. Ma már szinte hihetetlen, de igaz, hogy az első években a hőszolgáltatást még három 41 l-es Trumann mozdony kazánja adta, s hozzá a szenet szekéren hordták. Igy szállították egyébként a kórházi textíliát is. Az ételt nyitott, négykerekű lapos targoncán húzták a nővérek az élelmezési üzemből az osztályokra. Az igen lelkes, összetartó orvos- és szakdolgozói gárda akaratereje és hozzáállása pótolta az ápolási eszközök hiányát Azokban az időkben még a város szélén állt a kórház, kétsávos út vezetett ide, mellette vízlevezető árokkal. A busz ritkán járt, talán óránként, csak műszakváltáskor sűrűsödött a járatok száma. Az autóbusz a Csengey Gusztáv utcáról indult, és a mai Katowice-lakótelep helyén lévő állatvásár és bolhapiac mellett elpöfékelve érte el a kórházat. Ez volt a régmúlt ¦ Az elsö évtized: „belakás, berendezkedés" 1959-ben a gazdasági épületek kerültek átadásra, hiszen a gyógyító tevékenység mellett fontos volt annak zökkenőmentes helyi kiszolgálása, biztosítása. A központi épületben nyertek elhelyezést az irodák, a laboratórium helyiségei és a megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás.