Borsodi Szemle 1959. május [antikvár]

SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK .1 PÁRTKONGRESSZUST! A kongresszus — a kommunista- és munkáspártok legszélesebb körű nyilvánossága. Olyan fórum, amelyen visszapillantunk és előretekintünk, összegezünk és távlatokat nyitunk. A pártkongresszus a megtett út lemérésével, a harci tapasztalatok elméleti általánosításával, a napok forgatagában egymást követő események belső rugóinak, összefüggéseinek feltárásával tudatossá teszi a párt tagjai számára és az egész dolgozó nép előtt a marxizmus—leninizmus eszméinek gyakorlati alkalmazását. Ez a számadás elengedhetetlenül szükséges a továbbhaladás programjának kidolgozásához. Számottevő feladatok hárulnak a Magyar Szocialista Munkáspárt ez év november 30-án összeülő VII. kongresszusára. Különös jelentőséget kölcsönöz a kongresz-szusnak a nemzetközi helyzet, amelyet a szocializmus és a béke erőinek gyarapodása jellemez. Az elmúlt időszakban kiváltképpen két történelmi jelentőségű esemény foglalkoztatta a világ közvéleményét. Mindkettő a kommunizmust építő Szovjetunió hatalmas sikere. Az egyik a Holdat elérő űrrakéta kibocsátása, amelynek megkonstruálása, egy adott célpont felé való irányítása beszédesen szól a rendkívüli magaslatokra ért szovjet technika fejlettségéről. íme, az emberi értelem, amely szabadon szárnyalhat és teremthet a szocializmus rendszerében, immár az egeket ostromolja. A leg-szárnyalóbb álmok, amelyeket valaha megmosolyogtunk, a képzelet világál)ól, írók fantáziájának köréből hétköznapjaink témái, a tudományos kutatás közvetlen feladatai közé kerültek. A másik: Hruscsov szovjet miniszterelnök látogatása az Egyesült Államokban, és az a széleskörű leszerelési program, amelyet az ENSZ közgyűlésén előterjesztett. Senki se hiszi, hogy azt az ésszerű programot, amely százmilliók szívevágyának hű tükre, az érdekelt hatalmak egyik napról a másikra megvalósítják. Annyi azonban bizonyos, hogy ez a lenyűgöző javaslat, a békét akaró emberiség élő lelkiismereteként, a tárgyalások, az államok közti eszmecserék, a leszerelésért vívott harc újal)Ij jelentős szakaszát indítja el. Hruscsov látogatása az Egyesült Államokban és Eisenhower küszöbön álló moszkvai látogatása a tárgyalások szellemének előtérbe nyomulását bizonyítja. Az emberek már mindenütt belefáradtak a hidegháború okozta lidércnyomásba, az állandósított feszültségbe, szabadulni akarnak a félelemtől, amely megmérgezi életüket, fékezi akaraterejüket, vissza-visszahúzva a nagyra törő, nagyra képes alkotó embert. Ezért is kell foglalkozniok az érdekelt hatalmaknak a Szovjetunió egyszerű és mégis oly grandiózus leszerelési programjával. A Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusa olyan időszakban ül össze, amikor hazánk életét minden területen és minden vonatkozásban a lendület, az alkotó kedv, a tartós előrehaladás jellemzi. Az ellenforradalom utáni sikeres harc eredményeivel szilárd alapokat teremtettünk az általános előrehaladáshoz a szocializmus építésében. Mindenütt ennek vagyunk tanúi. Alapja a párt helyes politilcája által megteremtett jó közhangulat, egészséges politikai légkör, a bizalom és őszinteség levegője, a párt és a tömegek bensőséges, szoros kapcsolata. Szép eredményeket értünk el az ipari termelésben, a tervek teljesítésében, a mezőgazdaság szocialista átépítésében. Az üzemekben és a mezőgazdaság területén egészséges munkamorál, aktivitás, megkapó kezdeményezések tapasztalhatók. Mindenütt érezni a holnapba vetett bizalmat, a szárnyaló reményt, a szocializmus felemelő perspektíváiban való gondolkodást. Dolgozó népünk, így értelmiségünk is, ezekben a napokban nagy érdeklődéssel tanulmányozza a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a VII. kongresszusra kibocsátott irányelveit. A rendkívül gazdag okmány mélyreható tudományos elemzéssel, a dolgozó nép jövőjéért érzett felelősségtől áthatva mutatja be a párt történelmi múltját, vizsgálja a párt tevékenységének néhány kérdését, foglalja össze gazdasági építőmunkák főbb problémáit, világítja meg kulturális fejlő-