Bozsok [antikvár]

Bozsok különlegessége Nem sok olyan kisközsége lehet hazánknak, mint Bozsok, amelynek hírét mostantól önálló útikönyv növeli, terjeszti. E könyv bizonyság arra, hogy Vas megye nyugati peremén, az Alpok alján évtizedekig elzártan tartott, erősen megfogyatkozott állandó lakosság, a történelem kerekének fordulása következtében ismét szabaddá vált falu méltó a megtiszteltetésre, nevének könyvben történő örökítésére is. Bozsok különleges és nagy múltú falu. Leletek sokasága bizonyítja, hogy a népek nagy vándorlása előtt is lakott hely volt. Taposták határát az illírek, a pannonok, a kelták, a szlávok, a hunok, az avarok és hosszú ideig a rómaiak. A műveltségünket alapozó itáliai nép azzal híresítette az Ős-Bozsok nevét, hogy a tartományi székhelye, Savaria vízszükségletét a hegyei forrásaiból is vezette magas műszaki tudással megépített csatornákban. A honfoglaló őseink közül a krónikákban megörökített Bulcsu vezér kísérete, a nyugatot rettegésben tartó, folyamatosan kalandozó harcosok lakták Bozsokot. Feltehetően ott voltak a gyászos emlékű augsburgi csatában is, és az sem lehetetlen, hogy közülük valók voltak a hírhozók, a Lech-mezei veszteségre emlékeztetők... Az okiratokban 1279-ben Bosuk néven feltűnt Bozsokról ezt követően gyakran olvashatunk az egymást váltó, gyakran változó földesurai révén: A királyi kegy leghosszabb ideig a Batthyány és a Sibrik családoknak juttatta Bozsokot. Ennek megfelelően e két család hagyta a legtöbb nyomot a falu múltjában. A két földesúri lak és a közelükben húzódó jobbágy- és zsellérházak a háborús időkben többször elpusztultak, de mindig felépültek és újra benépesültek.