Budai-hegység - Tájvédelmi körzet [antikvár]

Budapest és környékének változatos felszíni formái - a dolomithegyek, szurdokvölgyek - a ritka fajokban gazdag növény- és állatvilága az európai fővárosok között szinte egyedülálló. Az emberi beavatkozás, az ipar- és településfejlesztés a főváros számára nélkülözhetetlen természet környezetet egyre csökkenti. A meglevő természeti értékek védelme, a táj szépségének megőrzése érdekében 1978-ban tájvédelmi körzetté nyilvánították a Budai-hegység legjelentősebb területeit, összesen 10 234 hektárt. A Budai Tájvédelmi Körzet célja az értékek megőzése és a tudományos kutatás feltételeinek biztosítása mellett, hogy szolgálja az idelátogató százezrek számára a szabadban történő felüdülést, új élmény- és ismeretanyag szerzését. A budai erdővidék régóta kedvelt kirándulóhelye a főváros lakóinak. 1888-ban alakult meg a Budapest Hegyvidéki Turistaegylet, melynek tagjai útmutató táblákat helyeztek el, pihenőket létesítettek, kiadták a környék térképét. Kiépült a zöldvendéglők sorozata. A lóvasútvonalak egyike Zugligetbe vezetett. Több mint 100 éve indult meg a fogaskerekű vasút. 1890 körül már kialakult a János-hegy környékének teljes úthálózata. 1910-ben már állt a János-hegyi Erzsébet kilátó. A svábhegyi kirándulóterületnek mindig egyik közkedvelt pontja volt a Normafa. A névadó öreg bükkfa 1917-ben kidőlt, helyén ma emléktábla áll.