Budapest a Duna gyöngye [antikvár]

Sok-sok évvel ezelőtt, egy csendes nyári délutánon a Csá-szárfiirdőben való fürdés után, ennek a csupazöld, csupavirág Kerthelyiségében hozott össze a sors dr. Medriczky Andorral, a neves történésszel és Budapest múltjának alapos ismerőjével. Beszélgetés közben Budapest keletkezésének és történetének eddig a nagyközönség által alig ismert részleteiről kezdtem érdeklődni. — Ha már annyira akarod ismerni fővárosunk múltját, olvasd el ezt — mondta mosolyogva és egy kis füzetet emelt fel az asztalunkról. Csak ekkor láttam, hogy a kerthelyiség minden asztalán van belőle. Az ízléses, színes fedőlapon a következőket olvastam: BUDAPEST A VILÁG LEGNAGYOBB FÜRDŐVÁROSA Kiadja és forgalombahozza: a Budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bízottság Budapest, V. Vigadó-tér 3. — Ebből a kis reklámfüzetből kapnék én kielégítő feleletet ? — kérdeztem kételkedve. — Tévedsz, — felelte — ami abban a kis „füzetben" van, nem reklám, hanem fővárosunk eddig még nem nagyon ismert igaz története. — Dióhéjban ? — Nem ! Én inkább így fejezném ki magamat: „Fürdőkádban !" Ilyen különös ajánlás után, természetes, hogy csak fokozottabb érdeklődéssel olvastam el a kis könyvet. Tartalmából a következőket mondom el, mert ez is kikívánkozik. A nagy nyilvánosságra ! Mert ez is valóság! Mint ahogy abban sincs semmi túlzás, hivalkodás, hogy Budapest a világ legrégibb, legnagyobb Fürdővárosa, és hogy története egyidős az ember fürdőzésével Jobb, szebb bevezetőt nem is adhatnánk Budapestről, a Duna gyöngyéről való emlékezésünkben, mint dr. Medriczky Andor könyvéből vett részleteket, idézeteket. Pittsburgh, 1973. augusztus 20. Fábián József