Budapest [antikvár]

Részlet a műből: "a híd Ahogy jelképe lehet Londonnak a Trafalgar-oszlop, a Tower tömbje vagy a Westminster, Párizsnak a Notre Dame, az Eiffel-torony, vagy akár a Moulin Rouge szélvitorlája, úgy lehet jelképe Budapestnek az Országház, a Mátyás-templom, a gellérthegyi Szabadság-szobor vagy a Millenniumi emlékmű. Én mégis a Hidat választanám. Igen: a Hidat. Az elsőt és mindig egyetlent, amelyről így vall az 1944-ben meggyilkolt író, Szerb Antal: „Mennyi szépség van a Lánchídban, milyen előkelő hallgatagság, gőgös szerénység, bájos könnyűség és ódon mélabú! Valahogy végérvényes, mint minden nagy alkotás; az ember úgy érzi: igen, ez az, egy hídnak ilyennek kell lennie! A Lánchíd nem avul el soha, a Lánchíd klasszikus; olyan, mint Arany János." A története 1820-ban kezdődik. 4 A Duna bal partján Pest: középkori városfalait szétfeszített, gyorsan fejlődő, terjeszkedő, iparos-kereskedő város. Szűk utcák, apró piacterek, itt-ott főúri paloták, barokk középületek. Csapszékek, beszálló kocsmák, egy-egy kávéház az egyetemi fiatalságnak. A vízparton cserzővargák, vászonfestők házai. Kavargó porfelhők, átható nyersbőrszag S túl a városon, kelet felé: hajdani török-tatár seregek, osztrák zsoldoscsapatok dúlásai nyomán pusztává vadult táj, rideg állatcsordák, rongyos csárdák az úttalan utak mentén, szétterülő mocsárvilág; jobbágyfalvak, nemesi kúriák, parasztvárosok, országrésznyi határral; s túl az erdélyi magyar és szász városokon, Európa végvidékén — balkáni szláv és román árnyékfejedelemségek, a szétmálló oszmán birodalom A jobb parton: Buda. A Várhegyen — hajdani magyar királyok ost