Budapest az újkorban [antikvár]

A kiállítás tárgya annak a Budapestnek a megszületése, amely az 1896. évi millennium idejére már képessé vált arra, hogy világvárosként mutassa meg magát. A századfordulóra urbanisztikaiig is megfogalmazódott nemzeti és polgári öntudat tárgyakban megtestesült, időben az előzményekből kivezető és a jövőbe továbbvivő speciális analízis az, amit Újkori Kiállításnak nevezünk. A kiállítás végigvezeti látogatóját Pest és Buda - a provinciális kisvárosok -, majd a már egyesült nagyváros - Budapest - helyrajzi történetén, urbanisztikai fejlődésén, városigazgatásán, társadalmának és gazdaságának alakulásán, lakosai életkereteinek változásán. Bemutatja az ittlakókat, a városért legtöbbet tevő polgárokat és tisztségviselőket is. A tárgyi anyag, a rekonstrukciók és a modern kiállítási technika hét szimbólum köré fonódik: -Lotaringiai Kirolv allegorikus diadalíve, amely a török várvédők feletti győzelmet, mint Európa összefogásának eredményét tünteti fel. Ez a kiállítás - és az újkori várostörténet - nyitánya. -A Duna-folyam, mely elválaszt és összeköt, esztétikai tényező és szervező erő, fő közlekedési útvonal, a kereskedelem segítője és a mobilitás jelképe. Szerepe a főváros életében akkor is meghatározó volt, mikor 1838-ban tragikusan lerombolta a várost és ezzel megteremtette az európai színvonalú modern várostervezés lehetőségét. -A Lánchíd, a Pest-Buda első állandó hídja, amely mint ilyen, a két város számára az összeköttetést, a kapcsolatot jelképezi. Mint a reformkor alkotása a modern polgári társadalom megszületését, és a két kisváros egységes nagyvárossá válását szimbolizálja. -A millenniumi kor kettős értelmű városformálásának momentumai: a nemzeti identitásérzés jelképe a Hősök terén: a Millenniumi emlékmű, illetve a polgári öntudat és gazdasági erő kifejezői a Szabadság téren: a Nemzeti Bank és a Tőzsdepalota. -Az 1919. május 1-jei dekoráció rekonstruálása: a vörös drapériával bevont, konstruktivista alkotássá átöltöztetett millenniumi oszlop, amelynek megjelenése a teremben a múltat is átfogalmazó, az ideológiai alapú korszakváltás érzékeltetésén túl, az 1948 utáni történelmi folyamatokat is felidézi. -A lerombolt Lánchíd, mely a város és a legtágabban érthető múlt" pusztulását, ugyanakkor a helyreállítás, az újjáépítés, az újrakezdés lehetőségét is jelenti. -A mai Budapest urbanisztikai képének összetevői: a lakótelepek; Finta József szállodái és középületei; Makovecz Imre neoszecessziós-organikus villái és a tradíciókat őrző-felelevenítő városvédő mozgalom. A felsorolt csomópontok szolgáltatják a vezérfonalat a városi élet kronologikus történetéhez, ezen belül az egyes korszakok bemutatásához, ami nagy vonalakban lehetővé teszi a várostörténet áttekintését.