Budapest és az éremművészet [antikvár]

Részlet:"A grand art-nak elkötelezett esztétika a művészetek perifériájára szorította az éremművészetet is. Nehéz megtalálni az okát. Egyik bizonyosan az érmek kis méreteiben található. A magyar klasszicizmus mestere, Ferenczy István éremművésznek készült, de hirnevét az emlékműszobrászattal vélte elérhetőnek. Kudarcai után fordult vissza megkezdett utjára, az éremhez. Borsos Miklós bármily kiváló érmész, s hiába kisérhetjük végig meditációs érdeklődésének, jellemábrázolásának, formázó készségének, rendkívüli tehetségének vonalát érmein, nevét nagyobb plasztikái adták előbb. S ha a reneszánszban kivirágzott éremművészet jeleseit kellene megneveznünk, Enzolát, Fiorentinot, vagy Pisanellót, - bizonyára szobrászok, épitészek, festők után sorakoznának fel emlékezetünkben, ha egyáltalán élnek a köztudatban. S mert az érem mintázása a szobrászó erények mindegyikét fokozottan megköveteli, a vert érmeké még a gépi áttétel, sokszorosítás feltételeinek fegyelmezett tudomásul vételét is, - nyilvánvaló kiragadott példáink után, hogy a méret, a nagyság s a vele járó nyilvánosság előtti megjelenés elsősorban dönti el az éremművészet besorolását."