Budapest és környéke [antikvár]

A több, mint kétszáz most következő színes fotográfia híven tükrözi a XXI. század eleji Budapestet, mégis szólni kell azokról a történelmi rétegekről, amelyek hol rejtőznek, hol látványosan megjelennek és meghatározzák e kétezer éve lakott vidék, az Óbudából, Pestből és Budából 1872-ben létrejött főváros mai arculatát. A legrégebbi, vagy ha úgy tetszik, a legalsó réteg a római köré: Krisztus születése előtt néhány évvel Augustus császár elfoglalta a Kárpát-medencét átszelő Dunától délre és nyugatra fekvő területeket. A folyam jobb és bal partján kiépítették a Birodalmat - a barbár támadásoktól - védő limest, mely őrtornyokból, erődökből, polgárvárosokat kísérő katonai táborokból állt. Az egyik, a kitűnő vizéről nevezetes Aquincum volt, Buda északi részén állt. Később, uralkodó fejedelmeink a IX. század végétől a katonaváros amfiteátrumának magas falai védelmébe helyezék népeiket, és Pest város első csírái is ott születtek, ahol a legfontosabb átkelőhelyeket, a tabáni révet védő Contra-Aquincum falai álltak. Óbuda későbbi jelentőségét az adta, hogy a római maradványok között, azok felhasználásával kereskedők, iparosok telepeket hoztak létre, s királyi kúria, szerzetesházak és templomok épültek. A város első középkori rétege, Óbuda és Pest első fénykora a tatárok betörésével (1241) és borzalmas pusztításával-öldöklésével zárult.