Budapest Ferencváros rehabilitáció 2010 [antikvár]

BUDAPEST FERENCVÁROS REHABILITÁCLÓ - 2010 'I i. FERENCVÁROSI VÁROSMEGÚJÍTÁSI AKCIÓ Budapest Belvárosához déli irányban kapcsolódik a Ferencváros. A sűrű, nagyvárosias beépítésű Belső-Ferencváros a történeti Belváros szerves folytatása, számos országos intézménynyel, védett épülettel. A Ferenc körúttól a Haller utcáig terjedő városrész ettől eltérő jellegű. A nagyvárosias beépítés elsősorban a főútvonalak mentén alakult ki, a mellékutcákban sok helyen megmaradt a majdnem falusias jellegű földszintes épületállomány. A főváros második világháború utáni extenzív fejlődésének időszakában a város külső részein óriási lakótelepek épültek, ugyanakkor a belső városrészek elhanyagolttá váltak. Ezen időszakban a lakóházak karbantartására, felújítására nagyságrendileg kevesebbet fordítottak, mint amennyit műszaki állapotuk indokolt A lakásállomány állagának romlása és az eleve kedvezőtlen lakásstruktúra, a komfort nélküli lakások magas aránya miatt, kedvezőtlen folyamatokat, helyenként szlömősödést indított meg. Az 1970-es évek óta Budapest belső városrészeinek egyre kedvezőtlenebb helyzetével számos tanulmány foglalkozott, de valamennyi nagy állami beavatkozásokat, többnyire teljes épületkiürítést és -bontást feltételezett. Az elrettentően magas beruházási költségek miatt az érdemi munkálatok elmaradtak. Az 1980-as évek második felében, a meglévő értékek megőrzése szempontjából szinte utolsó pillanatban, a Fővárosi Tanács saját erőforrásaiból több kerületben, közöttük a Középső-Ferencváros területén is megkezdte a rehabilitációt Az 1990-ben bekövetkezett politikai átalakulás a lakásgazdálkodásban is alapvetően új helyzetet teremtett. Az újonnan megalakult önkormányzatokra - ezen belül Budapesten a kerületiekre - hárult a több évtized alatt egyre kritikusabb állapotba került állami lakásállomány felújításának feladata. De míg korábban a rehabilitáció mögött a Fővárosi Tanács gazdasági ereje állt (továbbá a lakásállomány felújítási kiadásainak állami támogatása, valamint a széles lakossági rétegek által elérhető OTP-lakásépítés), addig a Ferencvárosi Önkormányzat bevételei a fővárosénak a 3%-át érik el, az alacsony komfortfokozatú lakásállománynak viszont a 8%-át örökölte (továbbá az állami támogatás megszűnt, az életszínvonal erőteljes romlásával drasztikusan csökkent a magánlakás iránti fizetőképes kereslet). Ferencváros Képviselő-testülete áttekintette és elemezte a kialakult helyzetet. Felmérte, hogy a városrész szociális, egészségügyi, oktatási stb. színvonalának javítására, a széles körű társadalmi problémák kezelésére csak a lakókörnyezet átalakításával van esély. Felismerte, hogy a fejlődés egyedüli lehetősége a városrész rehabilitációja, megőrizve a még megmenthető építészeti értékeket A lakásprivatizációt alárendelte a lakókörnyezet átalakításának, önkormányzati tulajdonban tartotta a felújítandó és bontandó épületeket Elhatározta, hogy a városrész rehabilitációjához városfejlesztési akciót szervez, tudatosan felvállalva a példa nélkül álló óriási feladatot és erőforrásait más feladatainak rovására is erre a területre koncentrálja. A városfejlesztési akció szervezésére, a franciaországi SEM-ek mintájára, 1992-ben önkormányzati többségi tulajdonú részvénytársaság alakult Az akció a legnagyobb összefüggő, leromlottterületre, a több mint 10 000, közel kétharmadában alacsony komfortfokozatú lakást