kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Ács Lajosné - Budapest Lexikon I-II. [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/485/4942485.jpg "Ács Lajosné - Budapest Lexikon I-II. [antikvár]")
Budapest Lexikon I-II. [antikvár]
Ács Lajosné, Almásy Mária, Antal Zoltán, Balogh György, Barláné Gulyás Magdolna, Bencze Géza, Berki Feriz, Bertalan János, Bihari Péter, Bíró András, Bíró József, Borhy László, Bradányi Iván, Cenner Mihály, Csorba Zoltán, Dörnyei László, Földiné Dózsa Katalin, Fráter Zoltán, Fröhlich Róbert, Geszler Ödön, Grétsy László, Gundel Imre, Gyáni Gábor, Gyuris Tamás, Hídvégi Violetta, Holló Szilvia, Horváth Tamás, Kalotás Zsolt, Kapronczay Károly, Kaszap András, Kaszás Marianne, Kenyeres Ágnes, Klinger András, Koltay Györgyné, Kováts Lajos, Kozák Péter, Kövér Ágnes, Kresalek Gábor, Ladányi Sándor, Lakatos Éva, Laszlovszky József, Lukachich Győző, Madas Katalin, Major Rita, Marót Miklós, Maticsek Iván, Mihályi Imre, Mucsi Ferenc, Pataki Ferenc, Povázai Lívia, Rónainé Györgyi Márta, Rosdy Pál, Rózsa Miklós, Sárközi Zoltán, Stauber József, Susanne Zimmermann, Szabó Dezső, Szabó Károly, Szántó Ferenc, Székely Kinga, Szekeres József, Szelenczy Mihály, Szigeti Jenő, Takácsné Bolner Katalin, Tóth Mihály, Tóth Róbert, Vavriencz Veronika, Xantus Zoltán
Az első kiadás, 1973 óta eltelt idő önmagában is elég ahhoz, hogy a Budapest Lexikon tartalmát elszürkítse, elavulttá tegye. Az 1990-es politikai változás pedig szükségessé tette a korábban nem, vagy csak szűkszavúan érintett témák újrafogalmazását, a túlzások arányosítását.
A nagy példányszámban megjelent első kiadás hamar elfogyott és a Budapest Lexikon azóta is a legkeresettebb könyvek jegyzékén szerepel, a könyvritkaságok árverésein fölbukkanó példányok pedig magas áron keltek el.
A hazai...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
8480 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
Az első kiadás, 1973 óta eltelt idő önmagában is elég ahhoz, hogy a Budapest Lexikon tartalmát elszürkítse, elavulttá tegye. Az 1990-es politikai változás pedig szükségessé tette a korábban nem, vagy csak szűkszavúan érintett témák újrafogalmazását, a túlzások arányosítását.
A nagy példányszámban megjelent első kiadás hamar elfogyott és a Budapest Lexikon azóta is a legkeresettebb könyvek jegyzékén szerepel, a könyvritkaságok árverésein fölbukkanó példányok pedig magas áron keltek el.
A hazai és külföldi olvasók, könyvterjesztők és könyvtárak kívánságára az Akadémiai Kiadó 1987-ben tizennyolc ívnyi kiegészítéssel bővítve, az első kiadás újranyomását készítette elő. A szerényen bővített kiadás már a nyomdába került, amikor hazánkban olyan politikai változások következtek be, amelyeket a legkörültekintőbb kiegészítésekkel együtt sem tudtunk nyomon követni.
A pártállam bukása után a kiadó úgy döntött, hogy a toldozgatás helyett bővített, átdolgozott kiadást jelentett meg.
Termékadatok
Cím: Budapest Lexikon I-II. [antikvár]
Szerző:
Ács Lajosné
,
Almásy Mária
,
Antal Zoltán
,
Balogh György
,
Barláné Gulyás Magdolna
,
Bencze Géza
,
Berki Feriz
,
Bertalan János
,
Bihari Péter
,
Bíró András
,
Bíró József
,
Borhy László
,
Bradányi Iván
,
Cenner Mihály
,
Csorba Zoltán
,
Dörnyei László
,
Földiné Dózsa Katalin
,
Fráter Zoltán
,
Fröhlich Róbert
,
Geszler Ödön
,
Grétsy László
,
Gundel Imre
,
Gyáni Gábor
,
Gyuris Tamás
,
Hídvégi Violetta
,
Holló Szilvia
,
Horváth Tamás
,
Kalotás Zsolt
,
Kapronczay Károly
,
Kaszap András
,
Kaszás Marianne
,
Kenyeres Ágnes
,
Klinger András
,
Koltay Györgyné
,
Kováts Lajos
,
Kozák Péter
,
Kövér Ágnes
,
Kresalek Gábor
,
Ladányi Sándor
,
Lakatos Éva
,
Laszlovszky József
,
Lukachich Győző
,
Madas Katalin
,
Major Rita
,
Marót Miklós
,
Maticsek Iván
,
Mihályi Imre
,
Mucsi Ferenc
,
Pataki Ferenc
,
Povázai Lívia
,
Rónainé Györgyi Márta
,
Rosdy Pál
,
Rózsa Miklós
,
Sárközi Zoltán
,
Stauber József
,
Susanne Zimmermann
,
Szabó Dezső
,
Szabó Károly
,
Szántó Ferenc
,
Székely Kinga
,
Szekeres József
,
Szelenczy Mihály
,
Szigeti Jenő
,
Takácsné Bolner Katalin
,
Tóth Mihály
,
Tóth Róbert
,
Vavriencz Veronika
Xantus Zoltán
Kötés: Vászon
ISBN: 9630564092
Méret: 170 mm x 240 mm
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............