Bővebb ismertető
Az első kiadás, 1973 óta eltelt idő önmagában is elég ahhoz, hogy a Budapest Lexikon tartalmát elszürkítse, elavulttá tegye. Az 1990-es politikai változás pedig szükségessé tette a korábban nem, vagy csak szűkszavúan érintett témák újrafogalmazását, a túlzások arányosítását.
A nagy példányszámban megjelent első kiadás hamar elfogyott és a Budapest Lexikon azóta is a legkeresettebb könyvek jegyzékén szerepel, a könyvritkaságok árverésein fölbukkanó példányok pedig magas áron keltek el.
A hazai és külföldi olvasók, könyvterjesztők és könyvtárak kívánságára az Akadémiai Kiadó 1987-ben tizennyolc Ívnyi kiegészítéssel bővítve, az első kiadás újranyomását készítette elő. A szerényen bővített kiadás már a nyomdába került, amikor hazánkban olyan politikai változások következtek be, amelyeket a legkörültekintőbb kiegészítésekkel együtt sem tudtunk nyomon követni.
A pártállam bukása után a kiadó úgy döntött, hogy a toldozgatás helyett bővített, átdolgozott kiadást jelentett meg.
Az előkészítő munkálatok 1990 második felében - részben a korábbi kiadás szerzőivel és szakszerkesztőivel, részben újabb munkatársakkal - kezdődtek el.
Átvizsgáltuk az első kiadás anyagát, időtálló részét változatlanul hagytuk, nagyobbik részét pedig átdolgozásra vagy újraírásra ítéltük. Ezernyi új címszót is fölvettünk, hogy az éppen zajló változásokat megjeleníthessük.
A legtöbb változtatásra a gazdasági életet bemutató szócikkeknél volt szükség. Nagymúltú gyárak, üzemek, sőt egész iparágak szűntek meg, vagy alakultak át. Ugyanakkor újtípusú pénzintézetek, ipari, kereskedelmi, közlekedési, hírközlési és egyéb gazdasági intézmények születtek, vagy születnek. A gyökeres, és éppen zajló változások következtében jónéhány szócikkünk forrásértékű, míg más esetekben éppen az átalakulás miatt nem tudtunk naprakész adatokat közölni.
A főváros útjainak, utcáinak, tereinek, városrészeinek „újrakeresztelése", a megváltozott nevek következetes átigazítása önmagában is nagy feladat volt, mi azonban ennél jóval többre vállalkoztunk. Az ismertetésre szánt utcák, terek stb. leírását a jelesebb épületek bőségesebb bemutatásával gazdagítottuk. Olykor jelentéktelennek tűnő utcák az ott található jelesebb épületek miatt szerepelnek a lexikonban.
Az utalók segítségével az idők folyamán bekövetkezett utcanévváltozások is nyomon követhetők.
Látványos fordulat történt a várospolitikában és a városigazgatásban. új fővárosi törvény született, a városi irányítás legmagasabb fóruma az önkormányzat lett, új közigazgatás szerveződött. Ugyanakkor leépült, vagy alapvetően megváltozott a korábbi igazgatási és várospolitikai szervezet.
A tudományos kutatások legfrissebb eredményeinek felhasználásával, a torzulások és torzítások tárgyilagos kiigazításával ismertetjük a legfrissebb történeti eseményeket. Itt azonban nagy nehézséget jelentett, hogy a 20. sz. történelmét illetően a kutatás még nem alakított ki megnyugtatóan elfogadható képet. Ezért sok esetben problémát okozott, hogy adott személyeket vagy eseményeket valódi értéküknek megfelelően szerepeltessünk. A korábbi korok adatainak kiegészítéséről, kiigazításáról sem feledkezhetünk meg. Megújítottuk a középkort és a római kort ismertető cikkeinket.
Az állandóságot leginkább megtartó földrajzi adatainkat is alaposan felfrissítettük. Az elmúlt húsz esztendőben végzett tudományos kutatások és az újabb fölfedezések is (pl. korábban ismeretlen barlangok) pontosabb adatokat kínáltak. Számos olyan földrajzi fogalommal, egységgel gazdagítottuk e témakört, amelyek az első kiadásból kimaradtak, vagy csak később váltak ismertté.
Több, szöveg között elhelyezett térképpel és egy színes térkép-melléklettel egészítettük ki Budapest földrajzi leírását.
Szabó Dezső (Kolozsvár, 1879. június 10. – Budapest, 1945. január 13.) magyar író, kritikus, publicista. A két világháború közötti magyar irodalom nagy hatású képviselője. Bátyja Szabó Jenő református lelkész, költő.
1879-ben született Kolozsváron, kisnemesi tisztviselőcsalád tizedik gyermekeként. A kolozsvári református gimnáziumban érettségizett 1899-ben, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait magyar–francia szakon. Kiemelkedő tehetsége révén bekerült az Eötvös József Collegiumba, ahol összebarátkozott Kodály Zoltánnal, Horváth Jánossal és Szekfű Gyulával. Egyetemi évei alatt finnugor nyelvészettel foglalkozott.
1905-ben megszerezte magyar–francia szakos tanári diplomáját, rövid ideig helyettes tanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában, majd Párizsba került állami ösztöndíjjal. Hazatérése után 1906 szeptemberétől a budapesti IX. kerületi felső kereskedelmi iskolában tanított; 1907 októberétől a székesfehérvári, 1908 áprilisától pedig a nagyváradi állami főreáliskolához helyeztek át. Ezt követően tanított még Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron, Lőcsén, de mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. Az 1910-i tanármozgalomban heves vitába keveredett Tisza Istvánnal, ennek révén került a Nyugat, majd a Huszadik Század körébe. Éveken keresztül ezek munkatársa volt, első novellái a Nyugatban jelentek meg.
1918-ban az őszirózsás forradalom Lőcsén találta, innen települt fel Budapestre irodalmi szabadúszóként. Személyesen élte meg a Tanácsköztársaság és a proletárdiktatúra időszakát, és azokat idegennek és nemzetellenesnek tartotta, ezért vidékre menekült. Mivel úgy látta, hogy az országban „az elsősorban zsidó hadiszállítók nemzetellenes üzelmei” folynak, emiatt az a véleménye alakult ki fiatal korában, hogy „Magyarországot a kapitalizmus béklyóba vetette”, és mindezt a szocializmussal együtt a zsidók tevékenysége eredményének tekintette.
1918-ban fejezte be Az elsodort falu című könyvét, mely Erdélyben és Budapesten játszódik, és a kor általa magyarpusztítónak tartott irányzatait ecseteli. A könyv óriási érdeklődést keltett, egy csapásra ismertté és híressé tette. A húszas évektől az erőteljes antiszemitizmus mellett németellenesség is érzékelhető volt műveiben. 1923-ban az Auróra felelős szerkesztője lett, majd Bajcsy-Zsilinszky Endrével lapot szerkesztett Előörs címmel, a lapban „fajvédő” hangnemben írtak. Véleményük a magyarságot fenyegető veszélyekről nem egészen azonosak, mert míg Bajcsy-Zsilinszky a németeket tartotta a legnagyobb veszélynek, Szabó a zsidóságot. A zsidóság iránti kritikus hozzáállása ugyanakkor nem illeszthető be egyértelműen a kor szélsőjobboldali antiszemita áramlatai közé, s éppenséggel ezekről ugyanolyan elítélően írt, mint magáról a zsidóságról. Az antiszemitizmuson és a németellenességen túl Szabó Dezső harcos ellensége volt a katolicizmusnak is.
1935-ben Björn Collinder, az Uppsalai Egyetem finn-ugor nyelvprofesszora javaslatára irodalmi Nobel-díjra jelölték, de abban az évben végül nem adták át az elismerést.
A harmincas években eleinte támogatta Gömbös Gyula nemzeti munkatervét, majd elfordult attól, és fokozatosan szembefordult a Horthy-korszak vezetőivel. 1932-ben írta a Feltámadás Makucskán, 1934-ben A kötél legendája című művét. A véleménye szerint nyilvánvalóan nemzetellenes nemzetközi szocializmust és kommunizmust világosan elutasította. Politikailag inkább Mussolini fasizmusával szimpatizált, mint Hitler nemzetiszocializmusával, sőt, elítélte a német megszállást és a nyilasuralom terrorját.
1945-ben, hatvanöt éves korában hunyt el Budapesten, Rákóczi téri lakása óvóhelyén. Éhségtől is legyöngült szervezetét könnyen ragadta magával a halál, amit valószínűleg tüdőgyulladás okozott. Négy évvel később került át a Kerepesi temetőbe, minden szertartás és búcsúztatás nélkül. Lírai hangvételű szépírói munkája, Életeim című önéletírása befejezetlenül maradt.