Budapest régiségei VII. [antikvár]

Részlet a könyvből:Az aquincumi múzeumba került kőemlékek első sorozatát a Budapest Régiségei V. kötete közölte. Azóta 3 év múlt el, mely idő alatt az aquincumi múzeum kőemlékeinek száma 72 újabb darabbal szaporodott. Csupán a feliratos kövek száma Aquincum területéről ma 433, melyekből az aquincumi múzeum maga 105 darabot őriz. Midőn Salamon Ferencz Budapest történetének első kötetét írta, még csak a CIL III. kötetében közzétett 201 feliratot használhatta fel s ha műve ma már elavúlt, úgy az első sorban az azóta napfényre került újabb leleteknek tulajdonítható. A feliratok ezen történeti és topographiai jelentősége különben a jelen publicatióból is kitűnik. Mindjárt az első csoportba foglalt mérföldmutatóknak (1 - 5) köszönhetjük, hogy végre valahára legalább azzal a fontos kérdéssel tisztában vagyunk, hol kellett a tábornak állani. A különböző helyekről való oltárkövek csoportjából kiválnak a 6. számú, egy új helytartó nevével s a 13. számú, mely az első aquincumi ügyvédről emlékezik meg. A 16. számú felirat ugyan még csak sejteti, hogy a rómaiak már Domitianus alatt szállották meg Aquincum vidékét, de már a budai Vigadó helyén talált sírkövek (17-20), melyekhez a szomszéd fazekas-téri 21. számú felirat is számítható, minden kétségen kívül még a Kr. u. I. századból származó emlékek s egyszersmind bizonyítják, hogy a legio II adiutrix volt az, mely mindjárt kezdetben Aquincumban tartózkodott. Az mindenesetre feltűnő, hogy a Hajógyársziget tájékától a castrum keresendő, oly távol került napfényre a legrégibb aquincumi temető s csak úgy magyarázható meg, hogy az Eravisci vára inkább a mai Buda helyén állott, mint északra, Ó-Buda területén. Topographiai szempontból még az a tanulsága van, hogy a hadi utat a mai Főutcza alatt kell keresnünk. Eddig a török-utczai sír volt a legdélibb pont ezen hadi út mentén...