Budapest régiségei XXVII. [antikvár]

Részlet:GÁBORI MIKLÓSA PALEOLITIKUM UTOLSÓ SZAKASZA MAGYARORSZÁGONA címben szereplő periódus alatt a Wiirm 2-3 in-terstadiálistól az utolsó stadiális végéig terjedő időszakot értjük, mely alatt területünkön részben még a fejlett szeletien, egészében pedig a gravettien csoportjai éltek. Egy más kronológiai keretben ide tartozna az aurignacien, és az egész szeletien komplexum is, ezek azonban a felső paleolitikum bevezető fázisába helye-zendők, és alig lehetett valamilyen kapcsolatuk a késői paleolitikum civilizációjával, népességével.Az utóbbi tíz-tizenöt évben a gravettien kutatása terén számos kis ásatás folyt, a lelőhelyek száma megnőtt a szeletiené egyáltalán nem , de a rövid ásatási jelentésekből még nem alakult ki egy átfogó, új szintézis.1 Ugyanebben az időben azonban, mintegy kötelességszerűen, magam is többször összefoglaltam ezt az időszakot és problémáit, ezek az észrevételek, új szempontok viszont a nyelvi izoláltság miatt csak a létező legszűkebb körben válhattak ismertté.2Ebben a tanulmányban mindenesetre összegezésre és rövidségre törekszünk nem lesz több, mint egy áttekintés , és mivel a bonyolult magyarázatokat, a sztratigráfiai és tipológiai részleteket mellőzni kívánjuk, véleményeinket a megszokottnál kissé keményebb vonalakkal vázoljuk fel.A kronológiai keretA Würm tagolásában a hagyományos hármas beosztást használjuk ezt tartjuk még a legmegfelelőbbnek , de ez sem más, mint egy képlet. A Kárpátok medencéjében négyes beosztású Würm nincs. Könnyű lenne ezt a tagolást a nyugat-európaival paralellizálni, és elméletben lehet is. Területünkön ugyanis az Altwürm" tehát a préwürm vagy Würm ancien erősebb, karakterisztikusabb, mint Nyugaton. Mindenesetre hidegebb és faunája sokkal jellegzetesebb, mint pl. a mediterrán övezeten. Ez a klímaperiódus tehát egyenlő lenne a nyugati Würm 1-gyel a Kárpát-medence első hidegmaximuma a nyugati Würm 2-vel és a további léptékeltérés logikusan következik.A négyes beosztás átvétele azonban csak utánzás lenne, és még annyira sem fedné a tényleges sztratigráfiai megfigyeléseket, mint az előbbi. A magyar medence, különösen a nyugati része, igen közel van az alpi eljegesedések területéhez, és a klimatikus változások transzponálva őket az alacsony fekvésű medencére többé-kevésbé azok fázisait követik. Ezek a megfigyelések, az egzakt paleobotanikai és paleontológiái adatok részletesen ismertek.3Az utolsó interglaciálistól a Würm l-ig (Nyugaton = W 2) terjedő időszak sztratigráfiáját részletesen ismerjük. A vegetáció történetében öt, a fauna fejlődésében hat fázis állapítható meg: egy lassú átalakulás,átrétegződés az enyhe, majdnem mediterrán időszaktól a Würm 1. hideghullámáig. Jellemzésük most nem tartozik ide, alá kell húznunk azonban, hogy ezekre a fázisokra nem csak bizonyos fajok, hanem a vegetáció és a fauna bizonyos összetétele, társulása is jellemző.4A Würm 1 tetőzése alatt a vegetációban a lomble-velűek teljesen hiányzanak; mindenütt a Pinus cembra uralkodik. Az alacsony területeken Larix-Picea erdők élnek (tajga) , de a magyar Alföldön és a Dunától Ny-ra erdőtlen foltok alakulnak ki. A januári középhőmérséklet mínusz 10-15 °C, a júliusi plusz 10 °C a csapadékmennyiség minimális, 400-500 mm , a vegetációs periódus rövid, alig 3-4 hónap.Ugyanebben periódusban a barlangi medve aránya csökken a mammut, a gyapjas orrszarvú, a hiéna, az oroszlán kevés vagy már nincs , és jellemző fajok a Dierostonyx, a Microtus gregalis, az Asinus hydrun-tinus, az Ovibos stb. Az utóbbi két faj egyébként biztos korjelző: a Würm 1 után többé már nem fordul elő a Kárpát-medencében.A Würm további lefolyását összehasonlítva a korai Würm megfigyeléseivel tulajdonképpen gyengén ismerjük. A Würm 1-2-ben enyhe, erdei klíma uralkodik a kezdetén még hűvös, nedves , ez azonban a fauna összetételében igen tág értelmű. Jellemző a barlangi medve erős dominanciája, a Cervidák (köztük az Alces), a Sus stb. Az erdők összetételében a Quer-cus, a Tilia, a Populus stb. játszanak szerepet, dús aljnövényzettel.Ez az enyhe erdei fauna azonban, a nagy mennyiségű paleontológiái anyag ellenére, elég indifferens. Tulajdonképpen egyik fajra sem mondható, hogy ez a Würm 1-2-re jellemző, és, összegezve: inkább azt tudjuk, hogy az interstadiálisban mi nem fordul elő.Az első interstadiális után hosszú, lassú lehűlés következik, majd a Würm 2 sztratigráfiailag sem a faunában, sem a löszszelvényekben nem állapítható meg, eltűnik". Később ismerjük a rövid Ságvár interstadiá-list, mely a Lascaux interstadiális megfelelője. Ez a kis oszcilláció azonban nem a faunában, hanem a löszszelvényekben figyelhető meg. Egy gyenge humusz horizont, amely sokkal keletebbre, pl. a Dnyeszternél is ismert.Ezután már a leghidegebb Würm 3, az utolsó stadiális következik - közvetlenül vagy nem? , amikor a medencében helyenként tundrái területek alakulnak ki, és a fauna kifejezetten sarkköri jellegű. (Dominál a rén; Lagopus mutus 40 %, Lagopus lagopus 60 %, Dierostonyx 70 %, rozsomák, stb.) Ez az ún. Pilisszántó fázis", melynek még egy posztglaciális részét ismerjük.6