Budapesti negyed 2007. ősz [antikvár]

Előszó Budapesten, 1904. május 5-én este fél tízkor meghalt Jókai Mór.1 A Dr. Teleki Sándor, VII. kerületi tiszti főorvos által másnap kiállított halottvizsgálati bizonyítvány tanúsága szerint a 79 éves korában elhunyt magyar regényíró 61 évet élt a ma-gyar fővárosban. A város ez alatt a hat évtized alatt, 1843-1904 között óriási változáson ment keresztül, és az átalakulásnak ez a korszaka, noha számos társadalmi melléktermék megjelenése kísérte - száz év távlatából ezt már bízvást kijelenthetjük -, olyan sikeres modernizációs programot hajtott végre, amely azóta is példa nélküli Budapest történetében. Budapest korabeli fejlődése szervesen illeszkedett a 19. századi urbanizáció világszerte érvényesülő történeti kontextusába, __amelynek egyik legfontosabb következménye éppen a modern nagyvárosok létrejötte RÓZSAFALVI ZSUZSANNA volt. A metropoliszok kialakulása után meg-LUGOSI ANDRAS változott minden: a mindennapi élet, a térhez és időhöz való viszony, a társadalom szerkezete, a művészetek és a tudományok, a gondolkodás, átalakult a demokrácia, és végül, de nem utolsósorban a nagyvárosok mint a modern fejlődés hajtómotorjai még a kisvárosok és a falvak világát is átformálták. Párizs példáját előtérbe helyezve Dávid Harvey a következőképpen foglalja össze a modern metropoliszok megszületése nyomán végbement modernizáció jelenségét: „Valami igazán drámai történt Európában általában, de konkrétan Párizsban is 1848-ban. [ ] ebben az időben radikális tö-