Budapesti negyed 2008/1-4. [antikvár]

EXX A loszo A Budapesti Neg^-ed immár lassan tizenöt esztendős története során egyszer már foglalkozott a zsidók és Budapest viszonyával (1995/8. szám, szerkesztő Kovács András). A szám a maga árnyalt megközelítésével azt volt hivatott dokumentálni, hog^- - az akkori szerkesztői előszót idézve - „az önmagában is sokszínű zsidó népesség és a városlakók többi csoportja a nagyváros olvasztótégelyében az évtizedek alatt eg^Te inkább hasonulni kezdett eg^TOáshoz. De az akkulturáció egy új kultúra létrejöttével járt: a modern városéval. Sokan lelkesedéssel, mások ellenérzéssel fig^-elték ezt a folyamatot. A korszak mag^'ar liberálisai, a polgárosodás sürgetői és az asszimiláció zsidó szószólói számára Budapest a termékeny egybeolvadás, a »korrobori« szimbólumává vált, amelynek eredményeként kinőtt a magyar kultúra új, Nyugat felé kapaszkodó ága. Másokat viszont a modernizáció termékeny rombolása, az akkulturáció okozta megrázkódtatások a nagyváros elkeseredett ellenfelévé tettek. Számukra Budapest a nemzeti hanyatlás szimbóluma lett, a hagyományos nemzethordozó rétegeket és értékeket szétdúló és gyökértelen idegeneknek, élősködő »gyarmatosítóknak« végtelen teret nyitó monstrum. A konfliktus hullámai máig fel-felcsapnak, miközben a város és a benne élő zsidók története, identitása végképp elválaszthatatlanná vált." A mostani szám részben folytatása az 1995-ösnek, részben nagyon is eltér attól. Folytatás, hiszen a szerzők egy része azonos. Folytatás, mert alapvetően itt is az asszimiláció igencsak összetett folyamatának különféle aspektusai kerülnek szóba. Nem folytatás viszont abban az ételemben, hogy itt „csak" a zsidó emancipáció utáni korszakról, a Monarchia időszakáról van szó. Nem folytatás, mert ebben a számban nagyobb szerepet játszik az asszimiláns zsidóság magyar kultúrához való hozzájárulása, mint az 1995-ös szám tematikájában.