BÜK 56/65 [antikvár]

ELŐSZÓ ötvenhatról Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemzetközi és nemzeti megítélése amennyire egységesnek mondható, annyira hiányos a helyi, elsősorban kis településeket érintő eseményeinek feldolgozása. Ennek elsősorban technikai és személyes okai lehetnek. Ha lassan is, de 1956-ban már hazánkban is kibontakozóban volt a tömegtájékoztatás: 1780 óta több-kevesebb rendszerességgel a napilapok, 1913 óta a mozielőadások előtt sugárzott filmhíradók, 1925 óta a rendszeres rádióadások (Budapest I.) látták el ezt a feladatot és 1954-ben megvalósult az első kísérleti televíziós próbaadás. Az 1948-1949-es kommunista hatalomátvétel után megtörtént a média teljes államosítása: az 1942-ben indult Szabad Nép 1949-től a Magyar Dolgozók Pártjának központi lapja lett, ugyanebben az évben a Budapest I. felvette a második világháborús moszkvai magyar kommunista emigráció által működtetett Kossuth Rádió nevét és szintén ugyanekkor állami monopóliummá tették a filmhíradó-készítést. A nyomtatott és elektronikus sajtó szigorú állami ellenőrzésének és fenntartásának következménye, hogy az ezekhez szükséges műszaki berendezésekhez csak egy szűk kör férhetett hozzá: az ország egyetlen filmgyárának cellulo-idszalag-készletét szigorúan nyilvántartották, a külföldi rádiók adását zavarták, hallgatásukat büntették, a munkahelyek nyomdagépeit az új hivatalos és a régi betiltott állami ünnepek előtt leplombálták. Ez az egyik fő oka annak, hogy az 1956-os forradalom történéseinek csak a nagyobb városokban készült az eseményekkel egyidejű (mozgó)képi és szöveges rögzítése. A kisebb településeken a forradalmi cselekményeknek az egyetlen dokumentálási lehetősége a fényképezőgép volt. Az 1950-es évek vidéki Magyarországán ez sem volt széles körben elterjedt és a városi fotóriporterek is ritkán tévedtek oda. A helyi forradalmárok vagy az elűzött, elmenekült vezetők nyilván készíthettek volna valós idejű tudósítást, de egyrészt feltehetően nem ez kötötte le a figyelmüket, másrészt nem is állt érdekükben, hogy ezt tegyék. Az előbbiek a forradalom győzelmét, az utóbbiak a bukását kívánták, de abban hasonlítottak egymáshoz, hogy a Horthy-, Szá-lasi- és Rákosi-rendszerben szocializálódva ne készítsenek magukról bizonyítékokat, hiszen bizonytalan volt a szabadságharccá vált forradalom végkimenetele. Ez a személyes óvatosság a másik oka az eseményekkel egyidejű források hiányának vidéken. A büki '56-ról sem ismert a forradalom sűrűjében készült film- és hangfelvétel, fénykép vagy feljegyzés. Ha van is ilyen, az egy-egy érintett család rejtett ereklyéje volt és maradt.