Büszkeség [antikvár]

OLVASÓINKHOZ!Mottó: Fogyunk, de vagyunk és amíg leszünk, teszünk!Sokan kérdezhetnék, hogy az utóbbi számaink valamely emberi tulajdonságot kifejező címe: Tisztelgés, Emlékezés, Bosszúállás, Megbékélés után ugyan mi vezetett minket, amikor e kötetünk címének a BÜSZKESÉG-et választottuk? Nos az, hogy talán ez az, ami a leginkább illik ehhez a kötethez mind tartalma, mind pedig, a megjelenésének időpontját tekintve. Ebben az évben van ugyanis 25 éve, hogy megalakult a Társaságunk!Büszkék vagyunk arra, hogy 25 éve fennáll a Társaságunk és működik. Azt eddig még - tudomásunk szerint - senkinek sem sikerült utánunk csinálni, hogy egy 34 éve megszűnt Gimnáziumnak még ma is ilyen élő, eleven, tettrekész hagyományápoló öregdiák Társasága legyen és maradjon. Reméljük sikerülni fog!Büszkék vagyunk arra, hogy iskolánk, gr. Széchenyi Istvánnak, a legnagyobb magyarnak" a nevét viselheti, akinek a Bicentenáriumára Emlékérmet verettünk és a Rezső téren Emlékfát ültettünk, amelyet emléktáblával jelöltünk meg.Büszkék vagyunk arra, hogy alapító igazgatónkról, aki évekig itt is élt a Telepen, utcát tudtunk átneveztetni. Tevékenységét az utcában emléktábla hirdeti, sírját a Fiumei úti temetőben felújíttattuk és a szülőföldjéről származó kiegészítő síremlékkel (kopjafa) láttuk el, amelynél évente megemlékezünk róla.Büszkék vagyunk a zászlónkra, amely eredetileg a diákok szüleinek kezemunkájával készült és utódját - Széchenyi István portréjával - immáron 55. éve őrizzük.Büszkék vagyunk arra, hogy az egykori Gimnáziumunk épületének a falán az alapításának emlékére, a 100. évfordulón Emléktáblát helyeztettünk el.Büszkék vagyunk jeles tanárainkra, köztük Babits Mihályra, dr. Dienes Pálra, Gaal Mózesre, dr. Faraghó Lászlóra, dr. Vécsey Zoltánra és másokra és hírneves egykori diáktársainkra, akik államférfiak, főtisztviselők, főpapok, egyetemi tanárok, művészek, katonák és sportolók lettek.7