Camarum/Komárom/Komárno [antikvár]

ÍJm.T l- A Vág-Duna torkolatánál a Duna mindkét partján épült Komárom, a Kárpát-medence egyik gazdag történelmi múltú városa. A régészeti leletek tanúsága szerint területe a korai bronzkortól folyamatosan lakott. A Kr. e. 4. század végétől megtelepedtek itt a kelták, időszámításunk első századaiban a rómaiak, a népvándorlás idején huzamosabb ideig az avarok, a 10. században pedig a honfoglaló magyarok. Anonymus krónikája szerint a Vág-Duna torkolatánál népével Ketei nemzetségfö telepedett meg. akinek fia, Alaptolma itt várat épített. E várat a magyar államalapítás idején Szent István király az egyik vármegye székhelyévé tette. A vár tövében kialakult egy azonos nevű település, amelyet az első oklevelek Camarum /1075/, Kaniarn, Caniartin, Coniarou, Cotuarotit /több oklevél 1218 —1498 között/ alakban említenek. A településnek IV. Béla király 1265-ben városi kiváltságokat adományozott. Itt született 1440. 2. 22-én V. László király. Szívesen és gyakran tartózkodott itt Mátyás király, aki a várban pompás reneszánsz palotát építtetett. A mohácsi vész után Komárom végvár lett. A törökök elleni védekezést erősítve a 16. század derekán középkori vára helyén megépült egy reneszánsz erőd, az ún. Öregvár. A törökök többször megostromolták, de bevenni nem tudták. Az 1594. évi ostrom Idején a komáromiak maguk gyújtották fel a várost, s a veszély elől Nagyszombatba menekültek. Ekkor pusztult el a középkori Komárom. 1663—1673-ban a bécsi udvar egy ötszög alakú erőddel, az ún. Újvárral erősítette meg Komárom védelmét. Ennek építésekor lebontották a vár előterében lévő utcák házait, s helyettük a város nyugati szélén épültek új utcák. A törökök kiűzése után a Kárpát-medencéből és a Habsburg-ellenes felkelések befejeztével a 18. században szabaddá vált a kereskedelem a Dunán, s Komárom a gabonakereskedelem és a vontatóhajókon történő szállítás országos jelentőségű központjává vált, virágzó céhes iparral. Mária Terézia királynő 1745-ben szabad királyi várossá emelte. Ebben a században épült ki a barokk Komárom az új városházával, a kéttornyú Szent András- templommal, az itt megtelepedő szerbek templomával, a trinitáriusok, ferencrendiek, jezsuiták rendházával, a jezsuita gimnáziummal. Mindezt romba döntötte az 1763. évi és az 1783. évi nagy földrengés. Az újraépüh város fejlődésének a 19. század elejétől újabb lendületet adott a kiterjedt erődrendszer építése, az ehhez szükséges telkek felvásárlása a kincstár által és az építkezésen dolgozó nagyszámú mesterember ellátása. A félig kész komáromi erődrendszer kiemelkedő szerepet játszott az 1848/49-es magyar forradalomban és szabadságharcban, de annak leverése után a hosszan tartó ostrom és az azt megelőző tűzvész következtében a város romokban hevert, s már nem nyerte vissza korábbi gazdasági jelentőségét. Az erődrendszer megépítésével /1877-ben/ nagy garnizonná változott, és újabb gazdasági fellendülése csak a 19—20. század fordulóján következett be, miután megépültek a Dunán és a Vágón átívelő hidak, s kiépült vasúti összeköttetése az ország más vidékeivel. Ekkor alakult ki a bal parti városrész belvárosának máig fennmaradt arculata, épültek meg pszeudo-, eklektikus és szecessziós stílusban új polgárházai, középületei, iskolái. 1896. július 1-én Komáromhoz csatolták a törökök által elpusztított Révkomárom község helyén létrejött Újszőny települést a Duna jobb partján, s ezzel a város átlépte a Dunát. Az ígéretes fejlődésnek indult Komáromot azonban az első világháború után kettészelte a Duna vonalán meghúzott új országhatár. Bal parti része az újonnan alakult Csehszlovákia határvárosa lett. A jobb parti rész ezt követően épült ki várossá: a húszas-harmincas években megépültek templomai, iskolái, a városháza, rendőrségi épülete. 1938-ban az első bécsi döntés értelmében a két városrész újból egyesült /közigazgatásilag 1939. júl. 15-én/, a második világháború végén pedig ismét visszaállt a korábbi állapot. Észak-Komárom a háborút követő években a szlovákiai magyarságot sújtó megpróbáhatások - deportálások, kitelepítés, állampolgárság megvonása - után fokozatosan mozgalmas határvárossá vált. Jelenleg több mint 37 ezer, többségében magyar ajkú lakosával, a 2004-ben alapított Selye János Egyetemmel, a Jókai Színházzal és egyéb intézményeivel a felvidéki magyarság társadalmi és kulturális központja. Az Ószőnyt is magába foglaló mintegy 20 ezres lélekszámú Dél-Komárom kiterjedt ipari parkjával, vonzó gyógyfürdőjével Magyarország egyik legforgalmasabb kapuja. A két városrész polgárai között soha nem szűnt meg a kapcsolat, söt az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltás után még intenzívebbé vált a két önkormányzat szintjén is, ami főleg közös rendezvények szervezésében nyilvánul meg. Élénk együttműködés alakult ki a két városrész vállalatai és intézményei között is. A kölcsönös együttműködést megkönnyíti az a tény is, hogy a határátkelőhelyen a schengeni egyezmény értelmében 2007 decemberétől akadálytalanul lehet közlekedni. A kéttestű, de egyszívű város látványos részeit, erődjeit, érdekes épületeit, i nesen bemutatni Mester Tibor fotói állal e kiadvány. :ves személyiségeire, történelmi eseményeire emlékeztető emlékmüveit igyekszik szí-