Cegléd város díszpolgárai [antikvár]

Részlet: Cegléd díszpolgárai 1867-2017 ELŐSZÓ A városi levegő szabaddá tesz - állítja a régi német mondás. A nagyobb közösség ugyanis a távoli múltban is biztonságot jelentett mindenhol a világon, a városok pedig kollektív jogok adományozásával fejezték ki a területükön élő polgárság összetartozását. A polgárjog /r;Vá/ísagoí jelentett: a tulajdonosát beválaszthatták a helyi hatalom testületeibe, hozzájárulhatott a helyi döntésekhez és részese lehetett városa szolgáltatásainak. A települések szigorú rendeletekkel igyekeztek szabályozni a beköltözést; az elöljáróság sokáig engedélyhez kötötte és csak indokolt esetben adta meg a felvételi engedélyt. A kérelmezőnek bizonyítania kellett, hogy képes önmaga és a családja eltartására, hogy nem követett el törvénytelenséget és a magaviselete mindenki elismerését kivívta. A ceglédi képviselő-testület még 1937-ben is hozott ilyen tárgyú határozatot: akkor vették fel a város kötelékébe pl. Losonczy Gézáné Réthy Ilonát, valamint fiait, Gézát és Györgyöt. A polgárjog tartalma azonban időről időre változott, sőt a 19. század közepére lassan kiüresedett, a vele járó kézzelfogható juttatások megszűntek, a városi polgár kifejezés csak formális címmé vált. Ezekben az időkben születhetett meg IVlagyarországon a cí/szpo/gár fog a Ima; az ezzel a címmel megajándékozott polgár jelképesen részesülhetett a már csak szimbolikus jogokból, de a város számára megtiszteltetést jelentett az új, legtöbbször híres és meg becsült tiszteletbeli polgárfelvétele. Valószínű, hogy gróf Brunszvik József tárnokmester volt az ország az első díszpolgára; ő 1819-ben kapta meg a címet Pest városától. Széchenyi István is előkelő helyet foglal el a legrégebbi díszpolgárok képzeletbeli listáján: őt 1833-ban Szeged jutalmazta ezen a módon. Pest volt a harmadik cím kiosztöja is, ott pedig 1834-ben herceg Esterházy Pál volt a kitüntetett. Széchenyi 1835-ben Sopronban is díszpolgár lett, Debrecenben meg egyszerre öt díszpolgárt választottak ugyanebben az évben. Cegléd város tanácsa 1867-ben választott először díszpolgárokat. Hozzátartozik az előzményekhez, hogy 1867. április 30-án megszűnt az országban a rendkívüli állapot és az alkotmányos élet helyre állt. Cegléd addigi mindenható elöljárója, Zlinszky Imre „provizorius főszolgabíró" tájékoztatása szerint a város ideiglenese tisztikarával ezennel megszűnt a kapcsolat és már nincs akadálya a városi autonómia visszaállításának. Május 28-án megválasztották Dobos János mérnököt ideiglenes polgármesterré, az ő első tettei közé tartozott a ceglédi díszpolgárokról szóló döntés meghozatala. Tizenhat köztiszteletben álló, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc meghatározó egyéniségéről szavazott az 1867. május 31-ei képviselő-testületi ülés. Talán a határozat napjának kiválasztása sem a véletlen műve volt.