Civitas Fortissima [antikvár]

E R i^E K.E K. E M L E K E K EMB E^R^E K i A szerkesztő" elő'szava Kinek letűnt tündérvilág, kinek csizmáról lerázott sár - ez a város annak, aki száz kilométerek távolából gondol vissza rá. Lakói gyakran szebbnek, többnek látják, mint ami. iVIáskor meg rá nem szolgált módon szidják útjait, házait, polgárait. Bizonyára így vannak ezzel az esztergomiak, a gyulaiak, a pápaiak is. Mi a régi írások, képek, az elbeszélések szilánkjaiból raktuk össze a város tükörképét. A magunk örömére és a mások okulására. E könyvet legfőképp a gyarmatiaknak ajánlom. Azoknak, akiknek életében annyiszor megjelenik az a múlt, amit bemutatni szeretnénk. Nekik, akik közül sokan már gyermekkoruktól hallották talán az itt előadott történetek egy részét. Ők maguk is ismerjék meg Balassagyarmat évszázadait, azokat az elődöket, akiktől mi is tanulhatunk - jót is és rosszat is egyaránt. Az előbbi legyen épülésükre, utóbbit tartsák meg emlékezetükben! ¦ A tükör mindig torzít. Mi sem áltathatjuk magunkat a sosem volt tökéletesség látszatával. Az emberi dolgok esendők, a történész munkája is az. Túl tágas az adatok köre ahhoz, hogy mindent megismerjünk, és mérlegre tegyünk. Amit megtudtunk, azt nagyrészt másoknak köszönhetjük. Azoknak, akik felidézték nekünk emlékeiket, de még inkább azoknak, akik előttünk járva, hangyaszorgalommal gyűjtögették a múlt tényeit, hol papírra vetve azokat, hol csak tárgyak, iratok, képek megmentésével. Mi csak az ő munkájuk gyümölcsét szakítot- tuk le és élveztük. ¦ Elsőként őszinte köszönet kell mondanunk azoknak, akik már régen a gyarmati földben porladnak, vagy akiket jó, avagy épp rossz sorsuk más vidék-