Corvin köz - 1956 [antikvár]

Részlet: Könyvem megírásának története 1981. szeptember 12-én chicagói bajtársaim meghívtak egy előadás megtartására, melynek témája a Corvin köz és az 1956-os magyar forradalom volt. Boldogan fogadtam el meghívásukat, annál is inkább, mert ez volt az első eset, amikor a Corvin köz volt főparancsnokát hívták meg beszélni és nem a Szabadságharcos Világszövetség elnökét. Ez volt az alkalom arra, hogy végre, közel 25 éves hallgatás után nyilvánosságra hozzam azokat az eseményeket, melyek 1956-ban lejátszódtak a Corvin közben, és elmondjam, milyen szerepük volt a corvinistáknak a magyar forradalomban. 25 éves hallgatásomnak oka egyszerit. 1957-ben nyilvánosságra akartam hozni azokat a történeteket, melyeket könyvemben leírtam. Azonban Király Béla, a Szabadságharcos Világszövetség akkori elnöke lebeszélt szándékomról, és azt meg is indokolta: - Gergely, a magyar forradalomnak és szabadságharcnak olyan elismerést szereztünk szerte a világon, amit most nem szabad lerombolni azokkal az eseményekkel, amikről te beszélsz. Várjál. Még nem jött el az ideje annak, hogy a teljes igazság napvilágra kerüljön. Azt se felejtsd el, hogy az otthoni kommunista diktatúra egy erősebb retorziót használna a magyar nép és az otthon maradt bajtársaink ellen. Az események igaz történetét ki kell hozni, de nem most. Néhány év múlva ennek is eljön az ideje. 1957-ben Király Bélának igaza volt, és akármilyen nehezemre esett is, hallgattam. Hallgatásomat azonban mások kihasználták. Olyan könyvek, tanulmányok és újságcikkek jelentek meg, melyek az igazságnak pontosan az ellenkezőjét tudatják a közönséggel. Szellemi agymosást végeztek úgy a kommunista diktatúra propagandistái, mint a nyugaton élő írók és történészek legnagyobb része. íme egy példa: 1968 nyarán Madridban éltem, ahol meglátogatott Dr. Gosztonyi Péter történészünk, és akivel három napon keresztül a Corvin közről és a magyar forradalomról beszélgettünk. Egy „interjút" készített velem és jegyzetelt. Megígérte, hogy mielőtt a cikket leközli, elküldi nekem jóváhagyás végett, ami szeptember utolsó napjaiban meg is érkezett. Azonnal válaszoltam Gosztonyi Péternek, és közöltem vele, nem járulok hozzá ennek a cikknek a közléséhez, mert a legfontosabb részeit azoknak az eseményeknek amiket elmondtam, kihagyta; s más részeket kicsavart, és az igazságnak az ellenkezőjét tudatja az olvasóval. Mindezt az én nevemben teszi, és ezért nem járulok hozzá ennek az irománynak a közléséhez