Csak azt mondom amit megéltem [antikvár]

Murányi László:Fontos-e az hogy a nagy elhatározásokkor egy ember milyen családból származik? Ön milyen családból jön? Tudta, hogy hol a helye? Vagy inkább a történelmi helyzetből adódó véletlen?Varga János:Úgy szoktam én mondani magamnak hogy a hozadék az nagyon fontos, a családi miliő, amiben felnövünk.Én kispolgári családból származom. Édesanyám háztartásbeli. Öten voltunk testvérek. Édesapám BESZKÁRP tisztviselő volt. Na, most ez egy eléggé vallásos család. Édesapám, édesanyám, és én ministráns voltam első osztályos korom óta. Környezetemben, ahol felnőttem, ahol születtem, talán a vallásosság és a vallásos körülmények hozták azt, hogy bizonyos fokú ellenszenvet táplált az egész környeztem a kommunista rendszerrel szemben. Na most ugye, mint gyerek általában inkább a hasán keresztül tudja, meg, hogy mi az a nagyon rossz. A háború után egy-két évig még jobb volt a helyzet, jobban hozzájutottunk az élelmiszerhez, a különböző vásárlásokhoz, mint amikor a kommunisták átvették az egyeduralmat. Na most ugye a gyerek ezt látja, és érzi, hogy sorba állok az utcán tejért, vagyunk ötvenen, vagy hatvanan, és abból a fele, vagy a negyed része nem jut hozzá, mert jönnek a rendőrök és elzavarnak mindenkit. Vagy bevezették ugye a jegy-rendszert, hiába volt az embernek éppenséggel jegye, lehet, hogy mire oda ért, már nem volt semmi, vagy azt mondták, hogy holnap. Tehát ezek a dolgok egy gyerek életében elég jól megmaradtak a mai napig is.Azok az emberek, akik az én környezetben voltak szomszédok, suttogva, halkan beszéltek mindenről. Milyen egy gyerek? Oda figyel, nagyon jó az antennája, nagyon jó a felvevő készsége. Mert akkor volt egy mondás: "Hallgatni arany, beszélni Andrássy lit 60.'"* Elég sok ember elvittek a környezetünkből, akik ismerősök voltak. Elvittek kérem szépen, aztán vagy hazajöttek, vagy soha nem tudták meg a hozzátartozók, hogy hová kerültek.ML:Az 50-es évek legelejéről beszélünk ugye? VJ:Igen, igy van pontosan.