Családban a nemzet [antikvár]

ELŐSZÓ Tapolylucskai és kükemezei Bánó Attila egy tizenharmadik század első feléig visszakövethető család leszármazottjaként ír felmenői történetéről. Bánó Attila ma méltán sikeres ismeretterjesztő történelmi kötetek szerzőjeként tartható számon. Esetrajzolataiban már fel-felbuk-kantak a Bánók, ilyenformán eddigi publikációiból is természetesen következik, hogy idejét látta megírni családja régi és közeli múltját. Felvethető persze, hogy mennyire vezethet tárgyilagos végeredményre, ha egy nemesi család sarja értekezik saját őseinek viselt dolgairól. Csakhogy az ilyesfajta gyanakvás nem szolgálná a tárgyilagosságot, hiszen eleve rosszindulattal állna a szerző ítéletalkotási képességeihez, születési alapon rekesztené ki egy témakifejtés lehetőségéből; ad absurdum fokozva ezt a „logikát", magyar ember sem írhatna magyar történelemről. A tragikus sorsú felvidéki arisztokrata-filozófus, gróf Révay József gondolata kívánkozik hát ide. „A történelem egzisztenciális jelentősége akkor derül ki, amikor ráeszmélek, hogy a magam egzisztenciája nemcsak születésem pillanatában vette kezdetét, hanem aránylag messzire visszanyúlik az idők mélyébe. "A személyes történet így szélesedik térben-időben családi, majd nemzeti történelemmé, és ezt a szemléletet tükrözik Bánó Attila könyvének címben vállalt kulcsfogalmai. A szerző közérthető, élvezetes stílusban, alapos tudással és mértéktartó érveléssel minőséget alkotott. DR. SZABADOS GYÖRGY történész