Csallóköz rejtett csodái [antikvár]

M agyar mikrokozmosz Kertes házban élek, és gombászom. Ez az életmód és foglalatosság közelre irányítja a tekintetet - más a helyzet persze, ha a Balaton partjára vagy ha a Hortobágyra szabadulok és sok hajladozással jár. Meg rengeteg élménnyel, örömmel. A mi magyar világunk földszintes és kicsi. Illik hozzá, hogy a szépséget földközelben, e kisvilágban keressük. A nagyságról álmodó, egzotikumra vágyó vagy éppen természetet kerülő ember meglepődne, mennyi szépségbe botlana, ha venné magának a fáradságot, és időnként földre szegezett szemmel tenne sétát mezőn, erdőben. Ha közel hajolna a földhöz, netán ha letérdepelne. Májusban például, amikor káprázatos virágtenger borítja a mezőket, egyebek közt méhfű, lecsepült veronika, réti pe-remizs, közönséges bakszakáll, enyvecske, koloncos legyezőfű, vékonylevelű bükköny, nagy pa-csirtafű, piros gólyaorr, sárga len, indás ínfű, mezei zsálya, magyar nyúlszapuka. Mind közönséges mezei virág, de gyönyörűek, és a nevük is szívgyönyörködtetö. Gombát is találok. Májusi pereszkét, szegfűgombát, nagy spórás és szekszárdi (vörösödő) csiperkét. A magas fűben tojásain ülő tőkésrécét, még dermedten pihenő erdei siklót. Miért írom mindezt? Azért, mert Fodor Péter művészi szinten műveli, aminek én termé-szetszerető emberként hódolok. Nem kevesebbet tesz, mint megmutatja nekünk, milyen gazdag és gyönyörű a magyar táj kisvilága. Ami persze „magasról nézvést" nem ilyen gyönyörű. Eldobált sztaniolpapírok, cukorkás staniclik, cigarettásdobozok, sörösüvegek tarkítják, hogy szemétből is csak apróságokat említsek. Ezeket azonban az ő szeme nem akarja észrevenni. Nem fölülről fényképezi a tárgyát, ahogyan én látom, ha lehajolok - mondjuk - egy gomba miatt, hanem természetfotóshoz illően oldalról, ami nem olyan egyszerű, mint hinnénk. Leereszkedik a virágok, bogarak közé, a partfutók, vízityúkok, békák szemmagasságába. Ettől az a kis élőlény felnő mellénk, fontos lesz, mondhatni, egyenrangúvá válik velünk. A másik dolog, ami képeit nézegetve rögtön szemet szúr, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a kiválasztott téma hátterének. Nem más ez nála, mint csodálatos színek és fények finom harmóniája. Nem a véletlen műve, hanem egy festői tehetséggel megáldott, és a fényekre különösen érzékeny művész alkotói tudatosságáról árulkodik. A háttér e képeken elmosódott, olykor csupán egy szín, s az a dolga, hogy ábrázolt tárgyát kiemelje. Ilyen a százegynéhány kép háttere, kivéve azt a néhányat, amely „nyitottabb", vagy tájképet ábrázol. A képek többsége ugyanis közeli,