Csíkvármegye státusszimbóluma [antikvár]

TISZTELT ÚTITÁRSAK! Hosszas vajúdás után az egykori Csíkszeredai Római Katolikus Gimnázium épülete 2003. október 10-én végre visszakerült a csíkszeredai Szent Kereszt Plébánia nevén az Erdélyi Római Katolikus Érsekség jogos tulajdonába. A kommunista rendszer által elállamosított ingatlanokat visszaszolgáltató bukaresti különbizottság döntése nyomán, a hatályos jogszabályok értelmében, az épületben a visszaadás pillanatában működő két középiskola fenntartójaként, Csíkszereda Megyei Jogú Város épülettulajdonosból bérlővé minősült át. Némileg meglepő módon, az akkori városvezetés nem vett tudomást a változásról, így a bérleti szerződés megkötésére és a díjhátralék törlesztésére csak az őrségváltást követően, 2004. második félévében került sor. A jogi szóhasználattal „meztelen" épület és telek visszaszolgáltatása erkölcsi léptékkel mérve szükséges, de messze nem elégséges lépésnek bizonyult. Ugyanakkor a tulajdonosváltás a középiskolák tantestületében némi aggodalomra is okot adott. Amint ilyenkor lenni szokott, a bizonytalanságot szítani hivatott híresztelések és szóbeszédek is szárnyra kaptak. A jogszabály ugyan kötelezte az új tulajdonost a visszaszolgáltatás pillanatában létező állapot öt éven keresztüli megtartására, de az iskolaközösségek joggal tették fel a kérdést: mi történik majd azután? Legalább ilyen mértékben adott okot aggodalomra az épület állapota is. Jól láthatóan kikezdte az idő vasfoga, és a gyökeres javítás hiányában félő volt, hogy az amúgy sem túl jó állaga rohamosan romlik tovább. Annál is inkább, mert a hatvan évvel korábban minden vagyonából kiforgatott római katolikus egyház érthető módon nem rendelkezett a felújításhoz szükséges anyagi fedezettel. Erdély legnagyobb és talán legpatinásabb iskolaépületét ebből a helyzetből kellett kimozdítanunk. Ehhez azonban első lépésként a városvezetés és az iskolaügy intézésével a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség által megbízott Szent Kereszt Plébánia közötti bizalmat kellett megerősíteni. Darvas-Kozma József tisztelendő atya, az elején - arra hivatkozva, hogy az önkormányzat, az államhoz hasonló közület és az egyház az elmúlt hatvan év rendkívül rossz tapasztalatát követően az állammal nem akar jószántából jogi viszonyba keveredni -, úgy tűnt, hogy elzárkózik a hosszú távú megállapodástól. De a látszat, mint az életben megannyiszor, csalókának bizonyult. Az atyában a határozott és kitartó, emiatt az elhamarkodott szemlélők számára merevnek tűnő külső mögött egy rendkívül