Csillag ragyog... [antikvár]

A kötet élén a cím: „Csillag ragyog..." szimbolikusnak is tekinthető. Egy közösség dalai megannyi csillagként kerülnek a nagyközönség elé azzal a hittel, hogy örökké fennmaradnak utódaink, a bennünket követő nemzedékek számára is. Olyan közösség dalai kerülnek elénk, amelyben napjainkig eleven tradícióként élnek és összekapcsolnak bennünket elődeinkkel, azokkal az ősökkel, akiknek az ajkán ugyanezek a dalok hangzottak örömükben és bánatukban egyaránt. Ez a gyűjtemény más vonatkozásban is jelképesnek tekinthető. A kötet abból az alkalomból jelenik meg, hogy a hajdúszováti kórusélet a 100 esztendős évfordulójához érkezett. 100 évet 100 népdal kapcsol össze és három generáció múltja és mai élete. A jubiláló kórus élén az az ember áll, akinek ez a gyűjtemény létrejötte is köszönhető. Méltó, hogy róla szóljunk mindenek előtt, a szerény, önzetlen, egész életét a közösségnek szentelő, a népdalokat magas szinten tolmácsoló, a hajdúszováti énekkar nagy sikereket elérő karnagyáról, Szathmári Károlyról. A neve összefonódik a kórus felszabadulás utáni történetével, a magyarországi kórusmozgalommal, elsősorban azonban a szűkebb haza, a szülőváros, Debrecen és a szeretett falu. Hajdúszovát kulturális életével. Szathmári Károly már gyermekkorában kapcsolatba került azzal a községgel és közösséggel, melynek kulturális élete fellendítése terén oly sokat tett és tesz napjainkban is. Családja 1932-ben Debrecenből Hajdúszovátra költözött, ahol édesapja falusi kovácsmesterként dolgozott. Az elemi iskola négy osztályát a faluban végezte, majd a debreceni Református Kollégium diákjaként folytatta tanulmányait. A családi indíttatás, a környezet, a Kollégium szelleme és tanárai megalapozták azt az elkötelezettséget a község és lakói iránt, amely meghatározó volt élete további alakulásában. Már a kollégiumi diákévek alatt végzett néprajzi gyűjtőmunkát Hajdúszováton. Pályamunkáival országos elismerést és díjakat nyert. Szívügyévé a népdalgyűjtés és a népdal továbbörökítése vált.