Csodaszarvas [antikvár]

A kora őszi, színesbe borult, ködbe úszó erdőkön, mezőkön sétálva erős bőgő hang üti meg fülünket. Szarvasbikák azok, kik párjukat nászra hívják. Fejüket magasra emelik, testüket megfeszítik. Díszes agancsukat, koronaként büszkén dicsértetik. Erdeink királyai ők, évszázadok óta. A legnemesebb vad mi csak hazánkban létezik. Tisztelettel adóznak előtt a vadászok is. elejtésekor néma búcsúval tisztelik meg, vérével töretet kennek, amit büszkén őriznek. Számukra az igazi magyar vadászoknak elejteni a honi erdők királyát a legnagyobb tisztesség. Nincs olyan egzotikus szafari mélyért egy igazán szép szarvasbikát, elcserélnének. Az erdő, a vadak és vadászok védőszentje, Szent Hubertusz is szarvas alakban él szívünkben.