Csokonai boldog napjai [antikvár]

1973-ban volt a híres debreceni költő, Csokonai Vitéz Mihály születésének 200. évfordulója. Akkor már egy éve voltam a debreceni Déri Múzeum irodalomtörténész muzeológusa, s így engem bíztak meg azzal, hogy a kétszázadik évfordulóra országos Csokonai-kiállítást rendezzek. A költő életrajzát valamelyest ismertem, élvezettel olvastam csodálatosan szép költeményeit, életrajzáról, írói hagyatékáról azonban alig tudtam valamit, legfeljebb annyit, amennyit egy magyar szakos tanárnak ismernie kell.Munkámat örömmel, de némi kétkedéssel kezdtem el. Számba vettem a Déri Múzeum Csokonaival kapcsolatos gyűjteményét. Fazekas Mihálynak volt nem is egy kéziratos emléke a múzeumban, de Csokonainak semmi. A tárgyi emlékek között egy Csokonainak tulajdonított fuvolát találtam, s egy Lilláénak tartott gyűrűt, amelynek a köve helyén egy picinyke aranytartály volt, s ennek belsejébe úgy lehetett beletekintem, ha egy kicsiny ajtócskát kinyitott az érdeklődő. A leltárkönyv azt tartotta, hogy Lilla ebben a kicsiny tartóban őrizte a költőről készült festményt. Én inkább méreggyűrűnek gondoltam, a tartóba zárt szert végső esetben vehette magához tulajdonosa. Őszintén kételkedtem abban is, hogy ez Lilláé lehetett volna. Több tárgy nem igen akadt.A 20. század elején alakult meg a debreceni Csokonai Kör, amely ápolta a költő emlékét, s feladatának tartotta azt is, hogy egykor az a költő birtokában volt kéziratos vagy nyomtatott műveket is gyűjtse. Ennek a gyűjteménynek a rendben tartására készíttettek is egy gyönyörű szekrényt, ez azonban inkább a Csokonai-kultuszhoz, mint magához Csokonaihoz kötődő emlékeket őrzött. Ebben a gyűjteményben tartottuk Csokonai Józsefnek, a költő édesapjának naplóját" helyesebben, omniáriumát, azaz vegyes feljegyzésgyűjteményét, receptes füzetét, s jó néhány korábban vagy később kiadott Csokonai-kötetet. Ezek azonban nem voltak elegendőek ahhoz, hogy egy országos kiállításon a költő életét, költészetét dokumentálják.