Csopak története [antikvár]

Ahogy értő szobrásznak a kőbe zárt csoda, úgy bontakozik ki Csopak természeti szépsége az arra fogékony ember előtt, lelkét is megérintve. A vadregényes, fenyvessel övezett sziklás Nosztori-völgy felől érkezvén, kitágul a látóhatár és feltárul a csodálatos balatoni panoráma a tihanyi félszigettel. Ha a Kerekedi-öbölt övező nádas szélétől visszatekintünk a dombokra kúszó szőlők és a sziklás hegyek lábáig lenyúló erdők ölelkezésében gyönyörködhetünk. A falu öreg „Csonka tornya" a község régmúltjának jelképévé magasodott. Generációk sora élt e mediterrán klímával megáldott helyen ősidők óta. Találtak itt neolitikus korból származó cserepet, számos bronzkori emlék is előkerült. Nagyon sok lelet bizonyítja, hogy a rómaiak szőlő- és borkultúrája virágzott e vidéken. Villák alapjai, fürdők, pincék, temetkezési helyek, használati eszközök maradványait tárták fel a Kőkoporsó-dombon. Bár honfoglaló őseink a 900-as években megtelepedtek itt a Balatonnál, az első írásos emlék, mely Csopakot említi, egy 1277-ből származó csereszerződés. Őseink folytatták a szőlőművelést és a borászatot, nádat vágtak és halásztak. A Séd-patak vize malmokat hajtott, melyek nemcsak a környék, de a somogyi part gabonáját is őrölték. Voltak itt birtokai a veszprémi káptalannak. Mátyás király kedvelt diplomatájának, Vetési Albert püspöknek is.