Debrecen [antikvár]

Részlet a könyvből: "Léptem be az oldalajtón. Ez egy presszó itt és sötét. Lány áll a pult mögött. Velem szemben másik ajtó. A hallra nyílik, mely felett a szálloda nyúlik. Ég felé. A szembeni ajtóban Szebeni. Még csak folt, de ahogy tágul a tér, bizonyossá válik, vállig érő ilyen haja csak neki van. Meg a szépronda szemüveg. Meg a pocak. Meg a kis púp. Na, helyben is vagyunk. Még örülök is. Meg lépek is. Lép ő is. Ölel ő, kar én. És így együtt: Te mi a fenét keresel itt? (is?) Meg én is keresek itt valamit, és találok is valakit, aki szintén keres valamit. Így megy ez, mióta élünk. Nézem Szebenit... hátrál-e már a rák kifelé belőle? Ha lenne merszem, megkérdezném menten... Jön a lány a sötétből, kávét rendelünk, meg ásványvizet, mert marha a meleg. Megy a kerek fenék a málnakeverőin a pult mögé. Felzúg a Vezúv a kávéfőző masinában. Mi meg ülünk."