Demokrata Ujság 1989, 1990, 1991, 1992, 1993 (vegyes számok) (26db) [antikvár]

Részlet a műből: pvfnlvim t • MUTATVÁNYSZÁM I. évfolyam 1. szam --1989 október DEMOKRATA ÚJSÁG FÜGGETLEN HELYI POLITIKAI ÉS KULTURÁLIS LAP MAGYAR DEMOKRATA FÓRUM VERESEGYHÁZI CSOPORTJA (ÁLLAM)POLGÁROSODÁS — GAZDA(G)SÁG Az ország (amely „szép és gyönyörű") ez alkalommal meg fogja oldani a Feladatot, ha jóbarátai is (kiknél a mondás többre tartja az őszinte ellenségeket) úgy akarják — vagy legalábbis nem akarják túzzel-vassal az ellenkezőjét. A HITEL 89/18. számában Szelényi Iván átfogó munkáját olvashatjuk a „ A magyar polgárosodás esélyei" címmel. Noha igen nehéz — különösen ilyen kis terjedelemben — ennek akárcsak egy töredékéről is tisztességes alapossággal írni, mégis megkísérlem (legalább gondolatébresztőként) a gazdaságra vonatkozó részt kiemelni. Ugyanis nem járhatunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk: a legtöbb embert a gazdasági viszonyok várható alakulása foglalkoztatja, hiszen ezt mindannyian a saját bőrünkön, a családunkon keresztül, közvetlenül fogjuk tapasztalni. Amint azzal manapság (meglehetősen ízetlenül) viccelni szokás — a politikai spektrum mérvadó szervezetei gazdasági programjukat gyakorlatilag egyazon készlet elemeiből „mixelik" össze, az egyes elemeket eszmei arcélüknek megfelelően súlyozva. Pedig ha jól belegondolunk, igazából ez adja meg a gazdasági átalakulás esélyének realitását, ez adhat lehetőséget a jövőben töretlen, szerves gazdasági fejlődésre, arra, hogy bármilyen sebességgel váltsák is egymást a politikai színezetükben egymástól elütő kormányok, a gazdaságban ez nem fog száznyolcvan fokos fordulatokkal járni — a politika nem fogja kapkodásával szétzilálni a gazdaságot. folyt, a 2. oldalon Tisztelt Honfitársaim! Polgártársaim! NAGYON NAGY A TÉT Nagy időket élünk. Bár hagyományos háború nem folyik. Átjárja lelkünket a félelem és a remény. A múlt rémképei és a jövő feslő bimbója egyszerre vetül belső látásunk fehér vásznára. Sokan közülünk már nem mai gyerekek. Átmentünk a háború idején, még emlékszünk a németekre, a ruszkikra és ágrólszakadt magyar honvéde-inkre, akik átvonultak falunkon. Emlékszünk azokra a hajdan volt, jól csengő nevű pártokra is, amelyek egyike-másika mind annak ellenére, ami történt, most próbál a tetszhalálból életre serkenni. Emlékszünk a tsz-szervezések aljas erőszakára és az oly-kori népi védekező csalafintaságokra. Emlékezünk heroikus népfelkelésünkre és szabadságharcunkra, mely a világ megdöbbenését és bámulatát vívta ki egy olyan nép számára, amelynek sorsával általában nem szoktak mások törődni. Ezután elviseltük a paternalista álorcát öltött diktatúra naponta való megalázásait, a termelést, a kulturát, végső soron az egész országot tönkre tevő kontraszelekciót. És láttuk, látjuk a kiválasztottak dőzsölését. Átmentünk a Rákosi idején, átmentünk a Kádár idején és ime, most mégis itt vagyunk, bár sokan váltak eközben mártírokká és mégtöbben kényszerültek elhagyni szülőföldjüket, hazájukat. Szerte nézünk a hazában. Ni-ni! Megtaláljuk filozófusainkat, országos és helyi vezetőinket, a magyarán gondolkodókat. Felismerjük egymást, hogy nem vagyunk kevesen, rácsodálkozunk eddig elfojtott, kifolyt. a 2. oldalon