Demokratikus, szocialista irányzatok és mozgalmak Kisújszálláson a XIX. század végétől 1944-ig [antikvár]

Nem ritka eset, hogy egy-egy vidéki tanár városa, vagy iskolája történelmi múltjának feltárására, néprajzi emlékeinek gyűjtésére, a népnyelv sajátosságainak kutatására vállalkozik. A búvárkodás gyakran egész életpályát végigkísérő "hobby", máskor - mint az utóbbi évek nagy évfordulóinak ihletése kapcsán is - kisebb-nagyobb értékű, publikált tudományos művek születéséhez vezet. Több oka van ennek. A tudományos ambícióknál jelentősebbnek vélem a "praktikus" szempontot: a tanítványok oktatása-nevelése során nem nélkülözhetjük a szülőföld alapos ismeretét, hogy megismertethessük és megszerettessük azt a fiatalokkal is. Ha általánosságban mélyen igaznak érezzük Kádár János elvtárs szavait: "Nehéz hinni az olyan ember hazaszeretetében, aki nem szereti a maga faluját, városát" - a felismerés konklúzióit különösen a nevelés munkásainak kell levonniuk. S a történelemtanárok közül az utóbbi években sokan már gyakorlati munkájukban is tudatosan igyekeztek hasznosítani a szűkebb haza megismerésében rejlő, nem jelentéktelen nevelési lehetőségeket. A Nagykunság fontos városát, Kisújszállást is magáénak érzi nemcsak eredeti lakossága, hanem 15-20 év után a más vidékről ideszármazott ember is. S ha szívesen él itt, feltámad érdeklődése a város népének múltja, és felelőssége jövője iránt.