Dimenziók 1995/1. [antikvár]

KILIÁN ISTVÁNKépversek a sárospataki református kollégiumban1772-1801A magyarországi képvers történetét sajnos csak nagyon vázlatosan ismerjük. A világ valamennyi képvers katalógusának szerzője, Dick Higgins feltételezi, hogy már Janus Pannonius költészetében megjelent ez a műfaj, De Littera Pythagorica című epigrammáját állítólag ypszilon alakban írta.1 Áz első képverset, amely ránk maradt, a XVII. század legelején Szenei Molnár Albert fogalmazta-rajzolta peregrinációja, azaz külföldi tanulmányai idején.2 A XVII. században, a műfajban a magyarországi költők gazdag hagyományt teremtettek, s a virágzás korszaka a magyarországi barokk kiteljesedésének idejére a XVIII. századra esik, de még a XIX. században is van némi jele annak, hogy ez a műfaj tovább él. A képvers magyarországi múltjának legátfogóbb feltárására egy német nyelvű tanulmányomban tettem kísérletet,3 de egy-egy korszakot vagy a képvers egy-egy mesterjegyét néhány kisebb tanulmányomban is bemutattam.4 Ezekben a dolgozatokban megfogalmazott végkövetkeztetések szerint, a XVII-XVIII. századi képvers alkalmi műfaj. Elsősorban az iskolai ifjúság és a tanárok művelik. A poétikaírók, Andreas Graff (1642), Piscator (1642) valamint Moesch Lukács (1693) a legmagasabb szintű költészetnek tartják, amely a legigényesebb követelményeket támasztja az alkalmi költőkkel szemben. Mindegyik felekezet, a református,