Documentatio Ethnographica 9. [antikvár]

BEVEZETÉS Kötetünkben 12 tanulmányt adunk közre, amelyek részint az életrajzi módszerrel, részint annak vizsgálati tárgyával az élettörténetekkel, - majd műfaji aspektusban tágítva ezt a témakört - a szóbeli narráció törvényszerűségeivel foglalkoznak. Az életrajzi módszert, az élettörténetek tudományos vizsgálatát századunk első negyedében a lengyel szociológiai iskola kezdeményezte, s napjainkban már alig akad olyan ország, ahol ne alkabnazták volna a társadalomtudományok valamelyikében E tanulmánygyűjteményt úgy állítottuk össze, hogy az olvasó megismerkedhes sék a módszer lényegével, tudománytörténetével, felhasználásának változatos lehető ségeivel, s egyszersmind képet alkothasson arról is, milyen szerepet játszik ez a kutatás téma a különböző országok társadalomtudományi — elsősorban néprajzi és antropoló giai vizsgálataiban. Tisztában vagyunk azzal, hogy válogatásunk nem léphet fel a teljesség igényével, de ha a tanulmányok nem is, a hivatkozott — és általunk a legfrissebb publikációkkal kiegészített — szakirodalomjegyzék további útmutatással szolgálhat az érdeklődőknek. Amint azt ez a kb. 400 tételes bibliográfia is érzékelteti, az életrajzi módszenei, az élettörténetekkel és önéletrajzokkal foglalkozó szakirodalom rendkívül gazdag. A szakirodalomjegyzékben elkülönítettük a külföldi és a magyar műveket, mert így könnyebben kezelhető az anyag, s mert a magyar művek jellegükben kicsit mások, mint a külföldi hivatkozott irodalom. Célunk az volt, hogy a magyar olvasó megismerkedhessék más nemzetek ilyen irányú kutatásaival, az életrajzi módszer múltjával és jelenével és a különböző iskolák, irányzatok által elért eredményeivel. Bár kötetünk teijedelme korlátozott, arra törekedtünk, hogy a néprajzi, nyelvészeti antropológiai elemzéseket konkrét szövegekkel illusztrálva adjuk közre. (Pl. Id. AGAR és NAGY 0. tanulmányát.) MARKIEWICZ-LAGNEAU dolgozata azért került az első helyre, mert ez a legteljesebb áttekintése a lengyel életrajzi kutatások fél évszázados történetének és eredményeinek. MANDELBAUM tanulmánya az igen tartalmas — elsősorban amerikai vonatkozású - tudománytörténeti áttekintés után módszertani kísérlet az életrajzi adathalmaz rendezésére. Véleménye szerint a szóban és írásban gyűjthető élettörténeteket csak úgy tehetjük a társadalomtudományi elemzések tárgyává, ha adataikat a kronológiai sorrenden kívül az egyéni élet dimenzióinak, fordulópontjainak és az életút során bekövetkező változásokhoz való adaptáció (alkahnazkodás) módjainak megfelelően rendezzük. Kísérleti jellegűnek ítélt javaslatait MANDELBAUM egy konkrét életút - Gandhi életpályájának - elemzésével valósítja meg. LEHMANN tanuhnánya részletesen taglalja az életrajzi módszer elvi és gyakorlati lehetőségeit a néprajzi s más társadalomtudományi kutatásokban, majd összegzi az európai néprajztudomány e téren elért eredményeit. BREDNICH egy vallásos szekta kiemellcedő egyéniségének magnószalagra rögzített élettörténetét elemzi. Felfogásában az élettörténet elsősorban információ-forrás a néprajzi kutatás számára. TOBIASSEN dolgozata - jóUehet sem definí-