Dombrádi olvasókönyv III. [antikvár]

Tisztelt Olvasók! Kedves Dombrádiak és Elszármazottak! Bátrabb szívvel, reménykedöbb lélekkel ajánlhatjuk a szülőfalunkban élőknek és az onnan elszármazottaknak, a dombrádi múzeumokat, képtárat, helytörténeti gyűjteményt felkereső turistáknak sorozatunk újabb, harmadik kötetét. A sorozat szerzői, szerkesztői nyugodt szívvel elmondhatjuk a régi hálaadó ének soraival: Ne félj tehát kicsiny csapat, ha rádfelleg borul, Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad O meg nem felejtkezik. Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik. Mert ugyan voltak most is Dombrádon és máshol olyanok, akik azt mondták: nem érdekli őket a falu története, nincs idejük a munkától meg a TV-töl olvasni. Sőt volt, aki azt mondta, hogy a legújabb - sokadik - sziruposkodó brazil sorozat megtekintésén kívül neki nincs türelme és igénye honismerettel foglalkozni. Az ő véleményüket is tiszteletben tartjuk, mégis örömmel mondhatjuk, azok voltak többségben, akik a II. kötet után elismerő szavakkal adták tudtunkra: érdemes tovább dolgoznunk, árpádkori településünk értékeit menteni. Kaptunk telefon hívásokat és levelet Kanadából, Amerikából, sőt Ausztráliából is, akik nemcsak megköszönik az aprólékos munkát és a kötetekből sugárzó missziói szándékot, de további gyűjtésekre biztattak minket. A legnagyobb elismerésnek mégis azt tartottam, hogy akik korábban még a nevüket sem adták a sorozathoz, a II. kötet után úgy vélekedtek: ez már igazi olvasókönyv és anyagilag is szeretnék a folytatását támogatni. Elismerésnek tartom azt is, hogy a korábbi támogatóink közül többen - külön kérés nélkül - jelentkeztek, hogy a III. kötetet is támogatni akarják. Úgy gondolom, hogy ők már felismerték: a korábbi támogatásokat nem kótyavetyéltük el, nem egyéni vállalkozáshoz használtuk, hanem egy nagyobb közösség, Dombrád és a környező tanyák értékeinek mentésére fordítottuk. Az öröm mellett azért voltak elgondolkodtató jelenségek is. A katolikus atyafiak kezdetben kerek perec megmondták, ök nem vesznek a második kötetből, mert az első is csak a reformátusokkal foglalkozott. Mikor elmondtam nekik, hogy egy kötetbe nem férhet bele minden, s mutattam, hogy a II. kötetben a katolikus gyülekezet múltját dolgoztuk fel, sőt a címlapra is az egykori, alvégi katolikus templom képe került, csak hosszabb idő után oldódott a bizalmatlanságuk. Az évszázados ellentéteket az alig évtizedes ökumenikus törekvések nem képesek még feledtetni. S itt feltétlen meg kell valamit említeni: azt kell megértenie a szülőföldünkön élő és onnan elszármazott minden atyánkfiának, hogy a helytörténeti érték nem azért fontos, mert református vagy katolikus, a faluban vagy a tanyákon gyűjtötték, hanem azért,