Domokos Péter írásaiból [antikvár]

Előszó Barátaimmal, kollégáimmai beszélgetve jutottunk arra az elhatározásra, hogy eddigi munkásságomat áttekintve érdemes lenne összeállítani közleményeimnek azt a csokrát, amely az „Uralisztikai tanulmányok" 11. kötetét képezheti. Különösebb ürügyet, alkalmat nem kerestünk, hacsak azt nem, hogy 2001-ben töltöttem be 65. életévemet, s ez a dátum bizonyos tekintetben - legalábbis a hivatal szintjén - valamiféle határvonal az oktatói-kutatói létben. Miután 1996-ban már megjelent egy személyemmel kapcsolatos kötet az „Uralisztikai tanulmányok" 7. számaként (munkáim teljesnek mondható bibliográfiájával), majd a „Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások" sorozatának 12. füzeteként (ELTE Fonetikai Tanszék, 1999) napvilágot látott a rólam szóló pályakép (szintén bibliográfiával), áttekinthetővé vált iparkodásomnak, útkeresésemnek több mint négy évtizedes története. Mindössze az a kérdés maradt függőben, hogy a válogatást egy érdemes, rátermett kolléga végezze-e el, vagy maga az érintett személyesen, ízlése szerint szemelgetve saját terméséből. A második alternatíva mellett döntöttünk. Ezt követően azt kellett elhatároznom, változtassak-e egykori szövegeimen, vagy hagyjam érintetlenül a hajdani fogalmazványokat. Az utóbbi megoldást választottam azzal a meggondolással, hogy az írások némelyikéhez apró kiegészítő jegyzeteket fűzök, annak jelzésére is, hogy él bennem tovább az egykori téma, illetve arra emlékeztetve, milyen reakciót keltett megnyilatkozásom a megjelenést követően. Minden korrekció, változtatás, kihagyás már egykori önmagunk tagadása, szebbítése, valamiféle meghamisítása is. Én úgy gondolom, vállalnunk kell tévedéseinket, botladozásainkat, ismétlődő téves megfogalmazásainkat az adott kor és év bizonyos politikai, ideológiai kötelezvényeit, sablonjait, amelyeket napjainkban már szívesen elhagynánk. De ebben az időben éltünk, tanultunk, dolgoztunk, s a környezetből, a körülményekből, a bőrünkből nem bújhatunk ki. E kötetben csupán magyar nyelvű írások szerepelnek, de ezek között sem kaptak helyet terjedelmesebb tanulmányok. A válogatásba bevett közlemények java (főként az irodalmi témájúak) valamilyen formában előkészületei vagy folytatásai, részben kiegészítései sokáig érlelt könyveimnek, monográfiáimnak (Az udmurt irodalom története. Budapest, 1975; A kisebb uráli népek irodalmának kialakulása. Budapest, 1985; Szkitiától Lappóniáig. A nyelvrokonság és az őstörténet kérdéskörének visszhangja irodalmunkban. Budapest, 1990, 1998^), antológiáimnak (Medveének. A keleti finnugor népek irodalmának kistükre. Budapest, 1975; Uráli (finnugor és szamojéd) regék és mondák /-//. Budapest, 1984; Le pouvoir du chant [A dal hatalma]. Budapest, 1980). Válogatott írásaimat három téma köré próbáltam rendezni. A legelső csoportot valahai nyelvészeti megnyilatkozásaim jelentik. Egyetemi éveim kezdetén nagy hatást gyakorolt rám e tekintetben Szabó Dénes, Kubinyi László és Pais Dezső. Témát, ihletet és biztatást Édesapám adott, óriási kéziratos anyaga, gyűjtése töredékeiből írtam korai cikkeim többségét.