Dunamocs évszázadai [antikvár]

részlet Bevezetés „Az emlékíró az idő emigránsa. A múlt megszünteti maga körül a jelent: kilép belőle, volt állomások utasa lesz, árnyék szólongatója, lehetetlenre vállalkozó vándor, aki másodszor is bele akar gázolni a rég tovasuhant folyóba." (Solt Ágoston) Egy falutörténet megírása gyakorta megoldhatatlannak látszó feladat elé állítja a múlt történéseinek részletesebb megismerésére vállalkozót: olykor a rendelkezésére álló kútfők gyér volta, máskor meg éppen a felderített események zsúfoltsága miatt tűnik kibogozhatatlannak a múlt. Minthogy az emlékíró szándéka szerint reális és hiteles képet akar rajzolni a múltról, ezért a szórványos forrásokat és a kutatásai során összegyűjtött tényanyagot a köztörténet folyamatába kell helyeznie, hogy azok megérthetők és értékelhetők legyenek, ugyanakkor az országos történelmi vonulatoknak, áramlatoknak is meg kell keresnie a helyi vagy a közvetlen környékbeli vonatkozásait, és mindezt úgy, hogy igyekezzék elkerülni a nemzeti történelemben meghonosodott korszakolások erőltetett alkalmazását a falu fejlődéstörténetére. Kézenfekvő, hogy egy falu esetében nem lehet mindig elsődleges forrásokat találni, ezért igénybe kell venni az olyan másodlagos forrásnak számító irodalmi kútfőket is, melyek adatait — minden szándéka és erőfeszítése ellenére - nem áll módjában a hitelesség és a megbízhatóság szempontjából ellenőrizni. Ilyen helyzetek teremtődtek pl. Marosi István, Pap István személyének azonosításakor, de egyéb esetekben is. Gyakorta azonban sem cáfolni, se megbízhatóan bizonyítani nem lehetett némely irodalmi forrás adatait, így azokat változatlanul átvettük, ugyanakkor nem hallgathattuk el saját feltevéseinket sem, főleg olyan esetekben, amikor számtalan egyéb tényező összefüggéseinek bizonyító ereje erre módot adott. A kollektív népi emlékezetnek tartott szóbeliség forrásait csakis abban az esetben fogadtuk el forrásértékűnek, ha az írásos anyag összevetésével bizonyító erejű volt. A források esetlegessége és a hiányzó láncszemek miatti kényszer kizárta azt, hogy a falutörténet tematikus fejezetekre osztott részei között akár közvetlen kapcsolatot, akár folyamatos időbeliséget kövessünk. Ugyanakkor a tematikus fejezetek témája megkövetelte, hogy az események elmondása időrendi sorrendben történjék, mert egyébként a fejlődés ábrázolásának szándéka csorbát szenvedett volna. A könyv szerkesztési elve így értelemszerűen nem is lehetett más, mint a rendelkezésünkre álló anyag tematikus fejezetekben való tárgyalása. A fejezetek terjedelmének a rendelkezésünkre álló forrásanyag mennyisége szabott mértéket. Ha múltfeltáró erőfeszítéseink közepette olyan újabb adatokra bukkantunk, 11