E tájról indultak [antikvár]

Genius loci, olvashatjuk a latin bölcsességekben, magyarul a hely szelleme. Ha igaz volt ez a bölcsesség a római korban, fogadjuk el, hogy igaz napjainkban is. Igaz, mert számos példa igazolja a magyar történelemben, az irodalomban, hogy települések százaiban őrzik, ápolják az ott született, élt, alkotott egyes személyek munkásságát, s állítottak emléket, megemlékeznek munkásságukról, mert érzik, tudják, hogy tevékenységük róluk szól, a táj szellemét érzik benne. Talán nem kell bővebben bizonyítani, mint ha hivatkozunk Petőfi Sándor költészetére, az Alföld szeretetére, szülőfalujának Kiskőröshöz történő ragaszkodására, és viszont a szülőhely szellemének ragaszkodására, a költő emlékének ápolására. Vagy maradjunk csak a Dunántúlon, felidézve Nagy László, Ágh István kötődését a tájhoz, s ez a kötődés megjelenik munkásságukban. Igazolásul lapozzuk fel Ágh Istvánnak az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent Szavak Honvágya című kötetét vagy Lőrincze Lajossal készült interjúját, melyben így vall: Szülőfalum nyelvét idézgetem ma is." (Horizont, 1985. 2. sz.)