"Ecce Vivimus" - Jubileumi emlékkönyv az újraindulás 20. évfordulójára [antikvár]

TEMPUS FUGITAz idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjona fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát."A fenti mondás alapján remélem, hogy az elmúlt 20 esztendő alatt mi is bölcsebbek lettünk. Hiszen a lehetőséget, az újra-indulás lehetőségét 46 évi kényszerszünet után kaptuk meg az í ^ Istentől.í' ifi/Ilyen alkalmakkor szokás, talán illik is kiemelni az elért eredményeket, és bár hála Istennek van is bőven, amire büszkék lehetünk, mégis inkább azt helyezem előtérbe, hogy a mi korosztályunk megkapta a lehetőséget vadócba rózsát oltani, hogy szebb legyen a föld". E lehetőség kibontásához bizony sok akarat, energia, szeretet, türelem és idő kellett.Igen: idő Az idő észrevétlenül haladt, mi pedig naponta teret és feladatot kaptunk a fejlődésre, diákként és tanárként is. Húsz esztendő tulajdonképpen nem nagy szakasz történelemi szempontból, de egy ember életében, egy intézmény életében már jelentős korszaknak számít.A hátunk mögött lévő 20 évre ez különösen is elmondható, hiszen olyan gyors és szokatlan változásoknak lehettünk tanúi az élet legkülönbözőbb területein, hogy bőven volt alkalmunk a tanulásra, fejlődésre.Jómagam tíz évet töltöttem az iskolában, bejárva a ranglétra különböző fokozatait. Igaz, premontrei diák nem voltam, és ezt egyre jobban sajnálom, de ezen idő alatt szép lassan szinte észrevétlenül életem egyik fontos részévé vált mindaz, amit nekünk, premontreieknek ma jelent a gimnázium. Mi, premontreiek, ebben az iskolában úgy élünk, mint hivatásunk kiemelt területén, ahol az eltöltött idő mindig termést hoz. Megtapasztaltam már, hogy a nevelés-tanítás egy folyamat, amelynek időre van szüksége, és ezt az időt oda kell adni tudatosan.Ezen idő alatt átéltem sikert és kudarcot egyaránt. Azt hiszem, a kezdő tanár összes hibáját sikerült elkövetnem, ugyanakkor máig tartó emberi és baráti kapcsolatokat is kaptam. Megismertem nagyszerű kollégákat és tehetséges, őszinte diákokat. Igaz, be kell vallanom, találkoztam az emberi élet és természet nehezen elviselhetőbb és kevésbé szép oldalával is, de ezért is hálás vagyok, hiszen ebből is lehetett tanulni. Tulajdonképpen mindenért, minden egyes percért, minden diákért, minden tanárét, minden szóért hálás vagyok, mert így több lettem, és azt gondolom, ez mindnyájunkra igaz. Hiszen akit Isten szeret, azt próbára teszi, olvassuk Jób könyvében. Szeretnénk ezt a próbát jól kiállni, hogy minden egyes próbatételből bölcsebben kerüljünk ki és kiteljesedjünk általuk.Tempus fugit - az idő szalad", mondták a régiek. Jubileumi kiadványunkkal szerettük volna lelassítani, kicsit megállítani ezt a szaladó időt - fogadják szeretettel e könyvet.Mindenért köszönet a sok-sok jó szándékú embernek, és legfőképpen a történelem Urának, aki mindezt lehetővé tette!Fazakas Zoltán Mártonprelátus kormányzó perjel