"Édes Szűzanyám, fogd a kezem...!" [antikvár]

AZ OLVASOHOZ Az elmúlt évtizedben a humán tudományok körében figyelemre méltó érdeklődés tapasztalható a vallástudomány körébe tartozó témák iránt. Az ember egyszerre materiális és spirituális lény, két világ metszéspontjában élűnk. Mindkét szféra megismerése fontos feladatunk. Nélküle a valóság-ismeretünk sérül. Mivel a vallás még ma is jelentősen befolyásolja a társadalmat, az érdeklődés sokágú és nem szűkíthető le néhány partikuláris epizódra. Megismerése a néprajztudomány elengedhetetlen és kikerülhetetlen feladata. Emlékeit össze kell gyűjtenünk és a tudományos kutatás rendelkezésére kell bocsátanunk. Különben valóság-idegen elképzelések rabjai leszünk. Egy tudománynak sincs felekezete, csak különböző világnézetű, hitbeli nézetet valló képviselői, akik a valóság egy-egy körülhatárolható körét különböző szempontból látják, értékelik. Minden tudományon belül ez így van, mert ez a tudományok fejlődésének szükségszerű útja. Egy-egy tudományos diskurzusban nem egyetértésre, hanem megértésre van szükség. Ennek érdekében mindkét vitatkozó félnek azt kell tennie, hogy érthetően, világosan és szabatosan kifejezésre juttassa álláspontját. A teológiának - mint tudománynak - sincs felekezete, és tudományos kutatási területe más, mint a vallástudományé. A hittudomány a hittel - mint egzisztenciális megismerési formával -, ennek rendszerezésével, alapjainak feltárásával, hatásaival, gyakorlati megvalósulási formáival foglalkozik, a vallástudomány pedig a hit megélésének hatásaival a társadalomra. A két tudománynak így a vizsgálati szempontja más. Munkájához a vallástudomány a történelem, a filozófia, a művészettörténet, az irodalomtudomány, a szociológia, a pszichológia, a néprajz vagy akár a zenetudomány eszköztárából merít. A teológus számára a vallástudomány - benne a vallásnéprajz - egy fontos segédtudomány, és a vallástudomány sem tud eredményes munkát végezni a teológia eredményeinek figyelembevétele nélkül. A „szent ember" vallásnéprajzi fogalom, ami nem esik egybe a római katolikus vagy a protestáns teológia „szent" fogalmával. A nép azt a közülük való embert jelölte vele, aki hitbeli, vallási céloknak rendeli alá az életét. Ezért olyan extrém embereket tartanak „szent embereknek", akik eltérnek a mindennapi gondolkodásmódtól és magatartásukban valami másat, az általuk elképzelt hit szabályai szerint való követnek. Nem az egyház által tanított hit által, annak általános útját követve, hanem külön úton járnak, ami megosztó. A könyv nagy része egy ilyen „szent ember" vallomása, akinek tanítása a fel nem dolgozott Trianon-trau-ma reflexe. Azt kutatja, hogy Szűz Máriának mi a terve országunkkal. Mai ellentmondásokkal terhelt korunk megoldását abban látja, hogy Magyarországot a világ engesztelésére felajánlott szent helynek akarja elfogadtatni az egyház hivatalos fórumain az újabb kori Mária-kegyhelyek mintájára. Mint jelenségre feltétlen figyelnünk kell minderre. Erre hívja fel a figyelmünket ez a könyv Régen tudjuk, hogy vannak olyan spirituálisán ihletett emberek, akiket a nép „szent embereknek" tart. Az ezekre vonatkozó adatok összegyűjtése, feldolgozása,