Eger felfedezése [antikvár]

EGER ' Bevezetés Eger műemlékekben leggazdagabb városaink közé tartozik. Az iskola- és fürdőváros a Mátra és a Bükk hegység között, a Bükk nyugati lábánál húzódó dombvidéken található. Átlagos tengerszint feletti magassága 180 méter. A város területén és környékén észak-déli irányban húzódik az Eger-patak, melynek hossza 70 km, s a várostól észak-északkeletre fekvő Balaton községben ered. Több kisebb patakkal bővülve ömlik a Tiszába. Az Eger-pataknál jelentősebbek a városban feltörő melegvizű források, melyek a strand és a Törökfürdő mellett a Bárány uszodát és a Bitskey Aladár Uszoda medencéit is táplálják. A földtani, éghajlati és növénytani tényezők eredménye a messze földön híres egri bor. A szőlőtermesztés évszázadok óta meghatározó mezőgazdasági ágazat a vidéken. A szőlészet-borá-szat már az Árpád-házi királyok idején is kimutatható, nem szűnt meg a török hódoltság alatt sem. A világhírű egri bikavér mellett a fehér borok közül a rizling, az ezerjó és az egri leányka is kiváló minőségű. A bortermeléssel függ össze a várost és közvetlen környékét behálózó pincerendszer is, ugyanis Eger altalaját jól vájható riolittu-fa alkotja. A tufa nemcsak a bor tárolására alkalmas pincék kialakítását tette lehetővé, egyúttal építőanyagul is szolgált az egri műemlékek építésénél. Földrajzi fekvése miatt a környék már az ősidőktől lakott. A város mai területén az újabb kőkortól kezdve kimutathatók az állandó letelepedés nyomai. A Nyugat-Bükk badangjaiban az őskőkor középső szakaszából találtak leleteket a régészek Cserépfalu közelében, a Subalyukbarlangban; ugyanezen korszak későbbi szakaszából származó ma-