Égi ritmusok [antikvár]

JJ- e oszo Három esztendeje a Siófoki Mesterkurzus záróhangversenyén felcsendütt egy Boelmann-Toccata, melynek első ütemein már megérezhette az avatott hallgató, hogy szakképzett „pilóta" ül a kormánynál, azaz a billentyűk és a pilótafülkéhez hasonló bonyolult kapcsolók mögött. Egy órával később Somogyi-Tóth Dániel már mesterének, Lehotka Gábomak bíráló szavait hallgatta egy étteremben és táskájából, kották és partitúrák közül tucatnyi légi felvételt halászott elő, Az orgonaművész-karmesterpalánta ezúttal a légi fényképezés csodavilágába repített bennünket és csak álmélkodhattunk, a jószemű fotográfus hogyan láttatja velünk az odafentről a kétségkívül szebb, rendezettebb, látszólag fegyelmezetten nyüzsgő világot. Sokat ültem Somogyvári József Malév és Zsindely László Sv^issair kapitányok mögött, különösen az utóbbi elve volt, hogy a pilótának ismernie kell az alatta elterülő tájat, hegyeket, tengereket. Somogyi-Tóth Dániel, aki hazánkban maradt, kis magasságból tekintett lefelé. Érthetően a közlekedés apoteózisa vonzza, mindenekelőtt a repülés, a repülőtér az egyenes mértani vonalakkal (fel- és leszállópályák és gurulóutak dinamizmusa), a vasútvonalak szabályossága, a szerelvények színpompás felsorakozása (mily szépek a graffíti-ket nem láttató vagonok), a teherkonténerek mértani rendje, lenyűgöző a trolibuszok tömegének és panel-„felhőkarcolók" emberi-alvóhelyének látványa. A magasból látjuk az éjszakai Budapestet, a Balatont, a tájjal együtt fotózott Hévízfürdőt, a visegrádi Dunakanyart nappali és alkonyi fényben, a Duna-hidak szépségét varázslatos megvilágításban, a Főváros felülről üdítő látványt nyújtó nyüzsgését, az eldugott vidéki templomokhoz vezető kövezett ösvényeket, melyek vonalai repülőtéri felszállópályákra emlékeztetnek. Valóban, Somogyi-Tóth Dániel orgonista, karmesterjelölt, fotográfus - avagy mindhárom? Tán ez utóbbi, hiszen a jó muzsika szabályos szerkezete, a művészi fénykép-láttatás és a repülés gyönyöre és fegyelmezettsége egy forrásból ered; a szépből, a szépség iránti igényből és a tehetségből, és hogy mindezeket megmutassuk, továbbadjuk. Külön örömmel ajánlom a könyvhöz mellékelt hanglemezt, amelyen a szerző kiváló kollegái közreműködésével Magyarország legszebb hangú orgonáit szólaltatja meg. Hallgassuk tehát áhítattal és gyönyörködjünk légifényképeiben. BUDAPEST 2005. SZEPTEMBER 28. Sebestyén János ORGONAMŰVÉSZ, A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI EGYETEM TANÁRA