Egy kivételes ember Halbritter Mátyás [antikvár]

előszóMár több mint két éve, hogy elment, s én még mindig nem tudtam feldolgozni a hiányát:Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tőlem a félelem."(József Attila: Gyermekké tettél)Harminckét évet éltünk meg együtt örömben, sikerben, boldogságban s mindez egy szörnyű hajnalon hirtelen véget ért. Férjem, szerelmem és társam volt - a szó igaz értelmében. Általa, vele váltam jobb emberré, ő láttatta másnak és másként a világot. Nagyon sokat kaptam tőle és csak remélni tudom, hogy én is adhattam hasonlókat. Feledni soha nem tudom, mindig bennem él, minden és mindenki a hiányára emlékeztet. Boldog vagyok, hogy e kivételes ember társa lehettem.Nehéz előszót írnom e könyvhöz és nehéz volt számomra elolvasni és meghallgatni a kollégák és a barátok visszaemlékezéseit Mátyásról. Akik megemlékeztek róla, hasonló érzelmi utazáson mentek át. Egy olyan emberről szól ez a könyv, aki mindig tette a dolgát legjobb tudása és akarata szerint. Mindig segített a rászorulókon és soha nem kért vagy várt elismerést tetteiért.Olyan családban nőtt fel, ahol nagyapja és édesapja példája mindig előtte állt. Nagyapja, Halbritter Károly - ismert és elismert kereskedő volt nemcsak szűkebb hazájában Győrben, hanem szinte az egész Dunántúlon. Számtalan bizottság tagja volt, tiszteletbeli holland konzul és az iparkamara elnöke is. Életútja szép példája a közösségért való tenni akarásnak, s nem lehet véletlen, hogy sok-sok év múlva unokája is hasonló tisztet töltött be. Édesapját, Halbritter Antalt - s ezzel együtt a családot - nehéz élethelyzetek elé állította a sors, de soha nem hallottam tőle gyűlölködő mondatokat. Nagyon nyugodt és bölcs ember volt. Higgadtságát, bölcsességét Mátyás tőlük örökölte.