Egy országos vonzáskörű szegedi főiskola [antikvár]

Ez a tanulmány egy kísérleti jellegű, nagyobb társadalomtörténeti vállalkozás első monografikus eredményeit mutatja be. A szerzőpáros Párizsban élő szeniora 1987 őszén kereste meg magyarországi kollégáit egy átfogó kutatás tervével, mely az empirikus szociológia felvételi módszereit volt hivatva alkalmazni a magyar felsőoktatási intézmények diákságára a kiegyezés után beinduló modernizáció és a kommunista rendszer által végrehajtott főiskolai reformok közötti korszakban. A cél a 19. és 20. századi magyar társadalom néhány kulcsproblémájának objektív felmérési eszközökkel való tisztázása. Ilyenek az elit-kiválasztás mechanizmusai, a „felfelé" irányuló társadalmi mobilitás tendenciái, egyes oktatási intézmények sajátos szerepe az osztály-társadalom reprodukciójában, a rétegek közötti távolság és erőviszonyok alakulásában valamint az allogén csoportok asszimilációjában, a kialakuló diplomás értelmiség belső rétegezettségének fejlődése a foglalkozásbeli háttér vagy a felekezeti, nemzetiségi és regionális beágyazottság szempontjából, az oktatási intézményeken belüli szakválasztás és siker tényezői s az e téren megnyilvánuló társadalmi egyenlőtlenségek történelmi alakváltozásai. A javaslat széleskörű visszhangra talált, főképp szakdolgozati témát kereső történész és szociológus egyetemisták és fiatal kutatók körében. Jelenleg néhány papnevelde és mezőgazdasági akadémia kivételével a Trianon utáni Magyarország összes szakfőiskolája és egyetemi kara (több mint harminc intézmény) kutatás alatt van s többükre nézve máris rendelkezésre állnak a főbb felmérési eredmények.